Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 10/1-12. Budapest, 1957)

Következtetések. Kihasználási kísérleteink azt mutatják, hogy a selyemhernyó tápanyagkihasználási képességét eddig lebecsültük. Régebbi szerzők jóformán csak a ssiremésztésnek tulajdonították jelentőséget. Zsirból a ni megfigyeléseink szerint is igen tekintélyes mennyiséget, 73.3 jt-ot használtak ki normál levéllel etetett állataink, de emellett a N-mentes kivonatanyagok felhasználása is nagyfokú /63 #/ volt. Ezzel szemben a selyemhernyó rossz rostemésztő /2,7?»/. Az eperlevélnek illetve proteintartalmának alig felét,44,6 át használták ki állataink,amiből az állat fehérjebontó fermentjeinek gyenge proteolytikus hatására következtethetünk. Érdekes, hogy épp a proteinkihasználásra nagy befolyást gyakorolt a vizes levél, illetve sósav-pepszin vizes oldatával benedvesített levél etetése. Mi g zsirkihasználás tekintetében jóformán semmi, N-mentes kivonatanyagok kihasználásával is csak lényegtelen /6.07 ill.4.47 i>/ különbség mutatkozott a normál levéllel szemben, a proteinkihasználás lényegesen, 21.1, ill. 16.60 #-al emelkedett. Figyelemreméltó a rostemésztés javulása is. A vizes levéllel etetett állatok közel háromszor annyi rostot emésztettek mint a normál levéllel etetettek, ami esetleg a vizes levél által kedvezően befolyásolt bélflóra cellulózebontó tevékenységével áll összefüggésben. A selyemhernyó táplálóanyagának ily aránylag tekintélyes mértékű kihasználását viszonylag rövid idő alatt hajtja végre. 6 óra alatt az elfogyasztott táplálék 78.3 JÉ-a eltávozik az emésztőcsőből, hogy helyet adjon az időközbeni etetésből származó friss anyagnak. összefoglalás. A dolgozat a selyemhernyó tápanyagkihasználásának vizsgálatával foglalkozik. Normál és vizes levél etetése mellett kihasználási kísérleteket végeztünk,