Kovács I. Endre szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 10/1-12. Budapest, 1957)

Debrecenben is találtán,azonban az Alföldön sehol sem felelhetnek meg neki nagyobb mértékben az ökológiai adottságok, azért korlátozott itt az alőfordulása és az egyetlen alföldi lelőhelyén, Debrecenben is csak egy-két példány fogható belőle a nyár folyamán. Általánosan elterjedt,Európa északi részén közönséges faj a Polia persicariae 1., Lengyelországban is egyike a leggyakoribb bagolylepkéknek.Magyarországon elég szórványos az elterjedése; főleg nedvesebb vidékeken, a Dunántúlon és a Középhegységben található. Az Alföldről lápvidékek kivételével csak a Nyírségből és Debrecenből ismeretes. Debreceni előfordulását már régóta ismerik, ujabban magam is fogtam. - Nálunk inkább hegyvidéki faj a Toxo

campa lusoria L. Ezt a fajt Debrecenben a Nagyerdő convallariosum-jellegft részén gyűjtöttem. Mivel a koratavaszi fajaink elterjedését csak kevéssé 1Bmerjük, érdekes adalékot jelent a Brephos nota Hbn. elterjedésére vonatkozólag a debreceni lelőhely. Ez egyúttal a fajnak az első alföldi lelőhelye. Az eddigi adatok alapján nem lehet eldönteni, hogy a B.nota hegyvidéki vagy szórványos elterjedésti fajunk-e. Nálunk inkább a hegyvidékeken fordul elő a Jodis lactea- ria L. nevű kis araszolólepke. Ez a faj a Nagyerdő egyes pontjain közönséges volt 1956-ban és pedig covallariosumos részeken. Akácosban még nem találkoztam vele.Érdekes még, hogy az őszi araszolok közül az Erannls aurantiaria Hbn. milyen gyakori, szinte helyettesíti a kártételéről közismert nagy téli araszolét, az Erannis defollaria Cl.-t. - A Zygaena e- phialtes L. pirosgyürüs törzsalakját az Alföldön még nem gyűjtötték. 1956 július 6-án fogtam belőle egy himet, amelyik Scabiosán ült és a nálunk gyakori tiigonellae és coronillae formákkal volt egy társaságban. Töröknek a Debrecen rovarait felsoroló jegyzékében említve van két további középhegységi fajunk,ezek az adatok azonban teljesen kétségesnek látszanrJc. Először is idézi a Par-