Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 9/13-24. Budapest, 1956)
Gl. alex !s-t, M. euphemus1 . C. semiargua-t. L ys, amand us-t, A. damont , C. rubit. viszont egy nemzedékünek a L. hip pothoë-t. Az euphemusra vonatkozólag igy ir: "többnyire 2 ivadékban". Valószínűnek találom, hogy az euphemusra vonatkozó tévedésre az adott okot, hogy az euphemus rajzási ideje nagyben összefügg egyes rétek vis alól való felszabadulásával. Ez száraz, meleg évben jóval korábbra esik, mint hűvös időjárás esetén. Bizonyos, hogy az euphemus egy neiazedákü. Az amandus és a damon eddigi lelöhelyi adatai nem igazolják, hogy gyér populációjuk két nemzedékben jelennék meg. Más az eset a C, minimus , C, semiargus, C. rubi esetében. Ezeknél megjelenési diapauza nem utal két nemzedékre. Viszont rajzásuk ho.33zu ideig tart. Igy lehetséges, sőt valószinü, hogy egy részleges második nemzedéket hoznak létre különösen kedvező időjárás esetén. Lehet esetleg a Gl. alexia- nél is ilyesmiről szó, bár itt a részlegesség valóban csak egyes példányokat jelent. A hippothoënak Abafi, ügylét szik csak hegyi populációiról tud, a dunántúliról aligha. Igy hát ezt a két generációs populációt nem ismervén tévedése nem a hippothoë fenőlógiai viszonyai, mint inkább e Iterjedése nek nem teljes ismeret s következtében állt elő.Meg kell még jegyeznem, hogy Spuler A ül. Seitz munkái a baton-t és a iolaat is két nemzedékünek tartják. Az előbbit nélunk a vikariáló vicrama helyettesit!, igy ezek az adatok erre is vonatkozhatnak. Bizonyos, hogy mindkét faj hoszszan elnyúló repülési időben jelenik meg. Tenyésztési kísérletek azonban nem támasztják alá azt, hogy nálunk is két nemzedéknek lennének. Az előbbire nézve még el tudnám fogadni részleges második nemzedékü példányok kikelését, azonban az lolas-ra nézve mint ahogy ezt a iolas tárgyalásánál kifejtettem - Uhr i k~ Mes z éroj nézetével értek egyet, aki ezt kétségbevonta. Természetes, mindebből nem következik, hogy Seitz vagy Spuler adatai e fajok más területeken élő populációira nézve nem volnának helytállóak. Szamunkra azonban éppen hazai faunaterületünk viszonyainak tisztázása a fontos. A nemzedékek közti diapauzának egyes esetekben való eltűnése is azt igazolja, hogy a Lycaenida fajok rajz«3i ideje kevés
