Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 9/13-24. Budapest, 1956)

rodai ont a a er int akadnak nőstények is enélkül a folt nélkül. Ez egyébként más Strymon fajoknál is előfordul, s nem annyira aberráció,mint inkább a Theclini fajokra jellemző morfológiai sajátság^mely a változó jegyek közé tartozik s elsősorban a nőstényeken jelentkezik.E folt terjedelme,de szine is változó, van rozsdabarnáidé aranyokkersárga szinü is, igy jön létre, mint végletes forma a f. aureonitens Seitz. Nemcsak szinben és rajzolatban lehet változó az iiicis morfológiai képe, hanem változó lehet a hátulsó szárnyon a farkaceka nagysága is. Ez azonban szintén az egész tribusra, sőt a lycaenékra is jellemző jelenség. Egy nemzedéke júniusban repül s az erdők széleit kedveli. Tápnövényei tölgyfélék, állítólag a szilfa ATimua ca

mpes

r tris/ ia. 7. Strymon acaciae P. Fabric!us: Mantissa,

II .p.

69.655. /P.R.H

.: ThecTa acaciae P.; Abafi: u. az ; AH.:u.az/ Európának és a palaearktikus Ázsiának inkább középső és dali területein honos. Megvan Közép- és Dél-Európában, Spanyolos

1szóban is, Dél-Franciaországtól Kis-Ázsiáig s a Kaukázuson tűiig terjed. Hazánkban szórványosan többfelé megtalálható, hegyvidékeink néhány pontján, de egyes alföldi lelőhelyeken is /Csepel-ssigst, Peszér, Ágasegyháza/. Nálunk a legkisebb Strymon faj. Morfológiai képe ingadozó. Courvoisier mutatott rá először arra,hogy Fabri_ejLus e faj fonákjának alapszínét három ir.ben is „cinerascens"-nek, vagyis hamuszürkének mondja, hazájául pedig „Eussia australior

!,-t jelöli meg. Ezzel szemben az autorok legnagyobb része barnás

ssürkének

f vörösesbarnának, sötétszürkének vagy kávébarnának mondja a fonák alapszínét. Esek a szinárnyalatok valóban jellemzőek a nyugatés középeurópai populációkra, amelyek eszerint különböznek a nomenklatúrái törzsalaktól. Ez a törzsalak igy as a populáció, a~ mely az európai Szovjetunió déli részein repül s melyet Gerhard