Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 9/13-24. Budapest, 1956)

a leghosszabb a legerősebb az analis zug meghosszabbodása is. Egy nemzedéke ran júniustan és július elején. A nőstények túlélik a hímeket ée még július második felében is szép számmal ülnek a virágokon meglehetősen megviselt állapotban. Tápnövényei ffLraua-félék és a Prunns soinosa /Abafi/. 6. Strymon ilicia Esp, Eaner: Me Schmett.in Abt.I

.l??7,p.3Ç'5.T.39.

P.lb /ff.ÏÏ.H.:Thacla iliois Esp.? Abafi su. az: AK.su.az/ Egyik legelterjedtebb Strymon-faj, mely megtalálhatő egÓ3z Európában, csupán Angliában hiánysík. Délen Észak-Afrikában, keleten Ázsia palaearktikus területein honos. Hazánkban Soprontól Debrecenig több ponton megtalálható, ahol erdőségek vannak, elsősorban hegyvidékeinken, de alföldi lelőhelyei is ismeretesek /Pessar. Debrecen/. Szárnyai felül sötétbarnák, ez a szin aranyosan csillog, a himen az androkoniális folt hiányzik. A nőstények elülső szárnyán rendszerint egy kevésbé vagy erŐ3ebben kiterjedt submarginalis aranybarna folt látható, ennek megfelelője a hímeknél gyakran rozsdabarna derengés formájában mutatkozik. Ez a folt asónban mindkét nemnél - főleg azonban a hímeknél - teljesen hiányozhat is.A hátulsó szárnyon az anuanál kicsiny rozsdafolt van. A fonákon lévő fehér vonal igen keskeny és szaggatott. Az ilicis-nek több földrajzi változata és több aberrációja ismeretes. Az utóbbiak közül a legnevezetesebb a cerri Hb. Ennek jellemző vonása, hogy elülső szárnya discalis területén rczsdaszinü,bizonytalan nagyságú folt van.lehet ilyen a himen is, sokkal nagyobb, erősebb azonban a nőstényen levő folt. Ez a cerriforma jellemző példája annak, milyen nehéz egy-egy faj polimorfizmusa esetén határvonalat vonni az egyes formák között.Az 111cis-nél ugyanis a törzsalak morfológiai sajátságai közé tartozik ez a folt s a Természettudományi Museum lepkegyüjteményében található valamennyi nőstény példányon megtalálható, mig a himek közül csak alig néhányon látszik halvány nyomokban.Viszont az i-