Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 9/13-24. Budapest, 1956)

3. Thsola gaercus L. Linné: Syst.Hat., Ed .X. 1753, p. 482.

Bo. 1481. /F.R.H,:ThecTa"""quercua L.; Abafl:

Zephyras Quercas L«t AH.

: a.az/ Elterjedt egész Európában éa Kis-Azoíában,északon Skandináviától délen a Földközi-tengerig. Basánkban mindenütt megtalálható,ahol tölgyerdők varrnak.- as Alpok előhegyeiben, a Középhegységben, a Dunántúl sok pontján,egyas alföldi helyeken is /Debreoen/, Legkeletibb erdőségeinkből rá nézve sínesen adatunk.\ Gyakoribb mint a betulae

.és többször, nagyobb egyedszámban található. A quereus morfológiai képe lényegesen különbözik a betulaeétől. Hátulsó szárnyai nem annyira nyújtottak,mint amazé, s rajtuk a farkacska finomabb, vékonyabb,hasonló a Strymon-okéhoz. A him alapszíne középazélea fekete peremen belül aötét acélkék, a nőatényen viezont a bázis felől két ibolyaszínű, ragyogó tükör indul ki. A fonákon mindkét nem halványszürke,ezen halványan megjelenik a limbali8 ooellarajz. A quercns-nak vannak Európában ia rassz ai, azonban a hazai populáoiők nem matatnak fel lényeges eltérést a törzsalakkal szemben. Nevezetes nőstény-aberrációja azonban a bellus Gerh., melynél a lilás tükör felett narancsvörös folt látszik.Ehhez hasonló foltok ázsiai Theola fajoknál a törzsalakon fordulnak elő. Egyetlen nemzedéke Junius végén és július elején repül. Hernyója tölgyféléken él. III. S t r y m o n Hb. Hübner: Zuträge z.Exot.Schmett.

,1,1818,Nr.6. Genêrotipus: Strymon melinus Hb. Rögzítette

îRiîejf. A szemek szőrösek,ritkábban csupaszok.A tapogatók hosszúak. A második és harmadik, valamint a negyedik éa ötödik radiália itt ia osztatlan, mint a Callophrya-nél.Különbözik ettől azonban a szárnyak alakja, különösen a hátulsó szárnyaké, amelyeken a c. 2. borda vékony farkacskává nyúlik meg.Az analis zugon is kisebb vagy nagyobb kiszögellés látható.k rajzolat egyszerű, exotikus Theclinikkal szemben szinte szegényes.Felül majdnem egyszínű fe-