Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 9/13-24. Budapest, 1956)

a populációt nem azonosíthatjuk sem az euridice-vel,sem a miruaezal, amelyektől morfológiailag különbözik. Ezért ezt, mint dunántúli alfajt Lycaena hippothoë L

. aubep. aumadlenels aubep.nova-nak nevezem el. Holo- /8/ és allotipus /0/ a gyűjteményemben. Nem tartom kizártnak, hogy ez a Kaposvár környéki populáció alapján leirt rassz más területen is előfordul. Különbözik ettől a Bükk fennsíkján élő populáció, mely az adatok alapján egynemzedékü, morfológiai képe pedig a tőle északra, a Kárpátok egyes helyein élő populációkéhoz hasonlít. Tápnövénye a Ruméi acetoaella éa a Polygonum bistorta

. 5. Lycaena alclnhron Rott. Ro

11 ernburg:N aturf

ors cher,71.1775.

p.10.N o.45. /?.R.HT:

PoTyő*mmatua Aloiphron Rott.; Abafi: Chryeophanua Alciphron Rott.

; AH.:U7SLZ/~ Elterjedt egéaz Európában Észak-Németországtól Spanyolországig, délen átterjedt Afrika palaearktikus területére, keleten a Szovjetunión keresztül Ázsiára.Hiányzik Skandináviában és Angliában. Nagy elterjedési területén belül es a faj is szétszórtan fordul elő. Hazánknak aránylag kevés pontján és azokon is szűk területre korlátozva található. A Dunántúlon két helyről van adatunk,ezen kivül a budakörnyéki hegyekből /Csiki-hegyek/, a Dunazughegységből. Inkább megtalálható az Alföld északi dombsora területén /Gödöllő, Pót/ és délebbre /Peszér/, valamint az Alföld északkeleti szélén /Bátorliget/. Sok földrajzi változatát tartják számon. Ezeket két nagy csoportra lehet felosztani: a vörös és a szürkés rasszok csoportjára. A nomenklatúrái törzsalak a német Alföld területéről az utóbbihoz tartozik. Érdekes, hogy a két csoport megoszlása nem észak-déli, hanem inkább nyugat-keleti irány ezerint történik. A azürkéakék formák az Alpok vonalától keletre húzódnak hazánkon kereaztül. A Balkánon található aap. chairemon Pruhat. ia inkább azürkéakék. Az Alpok déli oldalán egy teljeaen tüzesbarna szinü alfaja repül, a ssp. gordiua Sulz.