Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 9/13-24. Budapest, 1956)

Hazánkban két jól elkülöníthető generációja repül, az első május második felében éa június elején,a második júliusban,zömmel főleg július közepétől, augusztus közepéig. A tavaszi nemzedék méretei általában nagy óbbak, mint a másodiké, a számycaacs-távolság 26-29 ma. Fonákjának alapszíne egérvagy palfeszürke, amelyben sem kékes, sein sárgás színárnyalat nincs s amelyből szépen, kiemelkednek a koromfekete ooellákat körülvevő fehér karikák. Az elülső szárny fonákján a limbalis oeellarendszer szegély felé eső részén a fehér szin kiterjedt.Ebben a németországi subsp « alealua-ra emlékestet. A nyári példányok kisebbek, átlagos szárnyceaca-távolaáguk 25 mai, A fonák alapszine halványabb és sok esetben sárgás vagy barnáé árnyalása. A hátulsó szárnyon a limbalis foltok középtere ragyogó sötét-narancs, vagy rozsdaszinü. Jellemző még, hogy a tavaszi nemzedék nőstényei gyakran többé-kevésbé kékek, mig a nyári nőstényeken ritkán akad kékes behintés és csak igen korlátozott mértékben. A ml nyári nemzedékünk morfológiai képe legjobban a Száva menti populációéra emlékeztet. Különbözik azonban a mi thereit

ea-ünk más, az Alpok vonulatától délre található populációktól fenologiai téren is, u.i. tavaszi nemzedéke csak részleges,mindenesetre sokkal kisebb egyedi számban szokott előfordulni, mint a nyári. A thersites az előbbiekben leirt magyarországi fajváltozaténak a Lysandra thersites subsp. pergrata subsp.nova.nevet adtam. Hole- /S/ én allotipus /o/ mindkét nemzedékből a gyűjteményemben. Mivel* mint emlitettem, a thersites rendkívül hasonlit az 1 carinas-hoz « felvethető a kérdés, miben állapitható meg látható különbség a két faj között. A döntő különbséget természetesen a genitáliában látható eltérés adja. Azonban morfológiai téren is meg lehet állapítani kisebb eltéréseket. Ezek: 1. A him alapszínében valamivel több a piros szin, mint az icjurus~éban.2.A thersites hátulsó szárnyainak fonákján a limbalis narancsszínű foltok szinte szabályosan ékalakuak, hegybefutó két alkctóvonaluk -majdnem mindig egyenes vonal, mig az icarua-nál az ékek nem olyan szabályosak, tompábbak és görbült vonalnak. 3. A thersiteanél sohasem fordulhat elő az a két baealis folt a hátulsó szárny