Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 9/13-24. Budapest, 1956)

lap « aine felül halvány platinafényti tompa ibolyászürke, henne mikroszkóppal több-kevesebb rendszertelenül elszórt fekete pikkelyosomó látható.A. fekete szegély a törzsalakénál mindkét szárnyon szélesebb. A hátulsó szárnyakon 3-5 submarginalis pont van, Hagyságuk változó. Féha szabadon állnak, náha egybeolvadnak a szegéllyel. Egyes példányokon az analis részen felül 2-3 narancs szinü folt is Jelentkezik. A him fonákjának alapszíne változó, gyakran világosszürke,azonban igen jellemzőek a sötét egérezürke vagy palaszürke árnyalatok, amelyek más .'alfajoknál nem igen fordulnak elő. De a világosszürke fonák is nélkülözi a sárgásbarna beütést, ez jellemző erre az alfajra. A narancsszínű foltok itt meglehetősen nagyok s a szárny szélei felé is kiterjednek. A hátulsó szárny limb

aîis fekete pontsorában férne

sfényű pikkelyek nincsenek. - A nőstény alapszíne felül sötétbarna, néha majdnem fekete. Elülső szárnyain ritkán van rozs

daszinti félhold vagy hold, néha csak halvány nyomokban látható, a hátulsó szárnyakon ezek a foltok rendszerint fejlettek.A szegély felől néha fehéres vagy kék ivecske határolja ezeket.A rojtssegély a szárnyesucsoknál fehér, egyebütt szürke. A fonák alapszíne a hamvas-barnától a kávébamáig változik. A limbalis narancs folt sor fejlett, ragyogó szinü,gyakran összefüggő szalagot alkot az elülső szárny csúcsáig. Pémesfényti pikkelyek ennél sem találhatók. A subsp. foticus tehát meglehetősen változatos morfológiai képet mutat, s bér előfordulása szigetszerű, nem mutatja a szigeteken élő fajok egy alakú a ágát. Alakja, átlagos nagysága s mindkét oldalának alapszíne azonban Jól megkülönböztethető állaadó vonásai,rajzának változó elemei csak érdekesebbé teszik az egész alfaj képét. Lelőhelye kizárólagosan a Pót községhez tartosó Somló-hegy. Ennek lankás oldalain,egyes napsütötte erdei tisztáséin,valamint a fátlan fennaik egyes pontjain repül. Gaak ott fordul elő, ahol tápnövénye, az Astragalua exscanus L. tenyészik. Sehol még tápnövénye területfoltjain is igen csekély számban található. Hernyója áttelel Frohaidç /104/ adatai szerint, aki a subsp. uhrykl-t Astragalus dasyanthus-on nevelte.