Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 9/13-24. Budapest, 1956)
P2obelus argus subsp. aegon Schiff. ScMffermüller et DsnistSyst.Verz.,p,185. A hin valamivel sötétebb színárnyalatú, mint a törssalak, fekete szegélye szélesebb. A fonák szine mindkét nemben sötétebb az arjsua-énál. A him disealis foltja rendszerint hiányzik, a hegyvidékeinkről származott egyes példányokon azonban megtalálhaté. Az aegon morfológiai habitusára egyébként éppen as jellesse*, hogy igen széles a modifikációs skálája. Ez különösen a fonákon feltűnő. Ennek alapszíne a füatösszürke és barnassürka hol sötétebb, hol világosabb árnyalatait mutatja, líéha azonban meglepően világos és kékesfehér alapszínű,A rozs dassin foltok erőssége és élessége, valamintí száma is igen változó. A hátulsó 3zámy submarginalis ocellasorában a fémesfényü pikkelyek többkevesebb számban rendszerint megvannak. A nőstény alapszíne sötétbarna kék elszíneződés nélkül. A mellső lábak tibiáján un. tüske van. Ez csak az arg us európai rasszaira jellemző, tíz a körülmény, hogy az aeg on hazánkban is annyira eltérő képet mufcat és hogy egyes zártabb populációkon belül is néha egy-egy feltűnően kiugró eltéréssel találkozunk, bizonyára összefügg azzal, hogy igen elterjedt; faj és nincsen sajátos biotóphoz kötve. Az eltéréseket klimatikus vagy táplálkozásbiológiai,vagy más tényezők is okozhatják, ezek kikutatása és tenyésztési kísérletekkel való ellenőrzése azonban még nem történt meg. Az aegon élőhelyei mindazok a helyek,ahol tápnövényei a lucerna. Genista , Ononis , és Colntea tenyésznek. Előfordul hegyvidéken és síkságon, erdei tisztásokon, száraz és nedves réteken, gyomszegélyen és megművelt területeken is. Hazánkban két nemzedékben repül, a második átlagosan valakivel kisebb mint az első. Virágokra száll,de gyakran található a nedves földön, néha igen nagy csoportokban. Különös szokása, hogy hátulsó szárnyait ülő -helyzetben néha ugy irozgatja, mintha összedörz sölné azok at.
