Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 9/13-24. Budapest, 1956)
Pel tűnő, hogy hazánkban alig néhány helyen fordul elő gyér populációkban. Egyike azon kevés fajoknak, melyek Európa más területein helyenként igen sürü rajokban jelennek meg, pl. a Lappföldön, nálunk pedig a ritkaságok közé tartoznak. Hazai lelőhelyei! Budapeat környéke, Péoel, Isaszeg, Gyón, Szigetszentmik1ÓB, Eger és a vas-megyei Kispöse. Az irodalom szerint a magyarországi idaa ahhoz az igen elterjedt rasszhoz tartozik, amely Alsó-Ausztriától, a Ceeh-medenoétől,Száazorazágtől kelet felé a nagy ukrajnai aikaágon keresztül Európa keleti széléig mindenütt előfordul. Ez a rassz a subsp. aoreon P. /Pabriciuss Mantissa.II.1787, p.76/. Az a kevésszámú és különböző helyekről előkerült példány, mely rendelkezésünkre áll, nem elegendő arra,hogy a faunaterületünkön előforduló idaa raaazjellegére nézve meBazemenő következteté8eket vonjunk le, bár a fenti terület igen nagynak látszik egyetlen alfaj számára akkor, mikor jobban ismert és elemzett nyugati subspeciesei aokkal kisebb területen fordulnak elő. Szükségünk van azonban arra,hogy az idas acreon s az argyropeza hazai populációi közötti morfológiai eltérést ismerjük. Az előbbi felső szárnya keskenyebb,nyújtottabb, a bim alapszíne valamivel világosabb kevésbé élénk kék, fonákjának alapszínében több a barna, a hátulsó szárnyon az ocellákat belülről szegélyező sapkák rendszerint hehegyesebbek,a fehér ékek pedig nagyobbak s néha - különösen a nőstényeknél - fehér térséggé olvadnak össze.A génital-armaturában mutatkozó eltérés az, hogy az argyrognomon karcsúbb, hoszszabb, a subunci szabadon maradt karja pedig ugyancsak hosszabb és pedig aránylag jóval hosszabb, mint az idas-é. Az idas acreon is két nemzedékben jelenik meg nálunk kb. az argyrognomon-nal egyidőben. Erősebb dimorfizmuet a két nemzedék között nem lehetett megállapítani. Pő tápnövénye a Gailun a vulgaris . Bár a szerzők más tápnövényt is említenek,lehet, hogy nálunk is ehhez ragaszkodik és ez magyarázza ritkaságát.
