Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 9/13-24. Budapest, 1956)

IX. I olana Both.-Bak. Berth&ne-Baker: Eat .Sao,, 24.1914, p.162. GenerotTpua: L

ycaena iolaa Ocha. A I olana nemet egy évvel hamar ahb szakította kl Be thune-Baker a Lycaenákból, mint ran Becke a Maoulinoa~kat.A két nem egymáshoz közel áll. Morfológiai azemponthól a főkülönbaég köztük az, hogy a lolana-nál mindkét nemben hiányzik a dis call a foltsor. Génital-armaturájuk is igen hasonló, a lolana-nál feltűnő s válva hossza, nyáraszerü processus exterior ja.Az aedoeagus egyenes, azélee éa elvékonyodó. 16. Iolana iol

ag Ochs. 0 chs en h e i me r : Die S ohmét teriinge von Europa. IT. 1816, p. 144, /P.B..H.;

Lycaena Jolaa Ochs.

; Abafi:u.az; lH.su.as/ A palaearktikua régiónak caak egyes déli területein t

alálha« ható. Bécstől lefelé Magyarországon át déli irányban Észak-Afrikáig,, keleti irányban Iránig és Turkesztáaig fordul elő. Megvan Spanyolországban is. Nálunk főleg Buda környékén éa a Mecseken gyűjtötték,van azónban adatunk a Balaton nyugati partjáról, Nógrádverőcéről és a Naszálről la. A kevés helyen előforduló fajok közé tartozik. Faunaterületünknek est a legnagyobb Polyommatini jé t Xcjr Tóbiás fedezte fel 1816-ban, a budai Farkas völgyben. Budai példányok alapján irta le azután Oohsenheimer, Így tehát a budai populáció példányai képviselik a nomenklatúrái törzsalakot. Érthető, hogy a magyar entomológusokat különösképpen érdekelte ez a magyar lepke? közülük különösen Privalässky Imre^ Abafi-Aigner Lajos és UhrIk^Ó3_zéroc_Tivaöar foglalkoztak vele. Fejlődési ablakjait Frivaldszky kutatta fel, ő állapította meg, hogy a faj hernyója a Golutea magtokjában él a a magvakkal táplálkozik. Ebben az iolas-on kívül máe fajok hernyói la előfordulhatnak, igy - nálunk igen ritkán - a Coamolyce boetious L«,továbbá az Btiel- la zinokeneila Tr. és a Grapholita nebritana ír. uevü mikrolepidopterák hernyói. Magam egy izben Cupido mini

mus hernyót találtam a magtokban. Az érett hernyó elhagyja a magtokot s a földön