Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 9/13-24. Budapest, 1956)

legee második ge&aráeiő í vad ékai .Érdekes, ho g? Scgrj a rs.cs« aki aturai tors

salak repülési idejére nésve ugyanezeket a hónapokat jelöli meg. Hernyója a Thymus aernvllan-on és a JSQutÈŒjAY**» főlsg esak virágján él. fi. Scelitantides Hübner Hühner:

Terz.,1822,

p,68. (Jenerotipus: erdőn P"aTÍV"Rög2itette Satt /En

t.

Reo, ,18,

p,131/ A nemek igen kevéasé térnek el egymástól,mindkettő kék.Aad^okcnia ninos, ezt egy ősibb fejlődési stádium jegyánek tekintik. A genitál-armatura közelebb áll az utána következő jjtagultnea nemhez. Uncus

a a Philo

tesénél rövidebb, a válva egyenletesebb. 10. S coûtant! dea orion Pali. Palias : Reise durch versch.Provinzen d.rusa.Reiches

,1.1771,

p.

471. /P.R.H.t

ltyoaena Orion Poil

.; Abafitu.az; AH.su.as/ Igen elterjedt faj, úgyszólván az egész Palaearktikamban megvan az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig. Északon is magasra felhatol, délen megvan a Földközi-tenger szigetein is. Angliában hiányzik. Faunaterül etünkön igen sok helyen megtalálható, különös en meszes, sziklás helyeken. Az ilyen biotopokon néha különösen nagy számban lép fel, más helyeken viszont teljesen hiányzik. Morfológiai habitusának jellegzetesaégei: mindkét nea kék,& nemek közötti dimorfizmue alig észrevehető. Felül a kék ssin különböző mértékben érvényesül, dominál a tavaszi példányokon, melyeknek középtere fénylő és világosabb kék, s melyeket kék limballs karikák is díszítenek, viszont - főleg a nyári példányok teljesen el is feketednek. A két véglet között a módosulások hosszú sora van. A fonákon az igen világos alapszínből élesen emelkednek ki a Polyommatini-rajz fekete ocellái éa as igen tüzes rozsdavörös szalag. Talán éppen erős morfológiai ingadozása okozta, hogy sokkal