Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 9/13-24. Budapest, 1956)

elő fog kerülni. 3. Az imágó repülési ideje. Az Euphya frustata tavaszi neszedéke általában május elején kezd repülni, idén például május 9-én már nagy számban találkoztam vele,holott a tavasz meglehetősen sokáig váratott magára. A legkorábbi példányom azonban csaknem három héttel korábbi időben esett zsákmányul, április 22-én. es azonban a szokatlanul meleg 1946.évben volt. Megjelenésétől kezdve Junius közepéig csaknem állandóan találkozunk vele. Az első nemzedékből a legkésőbbi példányokat a folyő évben figyeltem meg, mégpedig június 15én, ezek azonban már teljesen szinevesztettek voltak. Kopott példányokkal igen hamar találkozunk,máj

us végétől kezdve pedig a tiszta, nem fakult példány kivétel, pedig még utána is elég sok frustata figyelhető meg. Ebből Joggal következtethetünk rá,hogy az imágók elég hosszú életűek. A második nemzedékhez tartozó legkorábbi példányomon július 20. a dátum, azonban a gyűjtő adataiért nem vállalok felelősséget.A saját legkorábbi adatom július 28,»ía legkésőbbi pedig szeptember 25.A második nemzedék zöme augusztusban repül.ősszel kedvező időjárás esetén egyes példányok nagyon sokáig élnek, kedvezőtlen időjárás esetén hamar eltűnnek az imágók. - A repülési idővel kapcsolatban közölt időpontok már nem igen fognak változni. Ha a nyári félévet április 16-tól október 15-ig számitjuk,tehát 183 naposnak tekintjük,akkor ennek az időszaknak csaknem pontosan a 2/3 részén, 115 napon találkozhatunk a frustataval, ami meglehetősen eurychron jellegre utal. Kétségtelen, hogy Poltin tanulmánya sok értékes adattal egészíti ki az Euphya frustata-ra vonatkozó ismereteinket és a magashegyi populációkra vonatkozólag több, számunkra ismeretlen adatot közöl. Igen fontosnak tartom a hernyó tépnövényeivel kapcsolatban tett megfigyeléseit, illetőleg adatait, mert Abafi-Ai_gner munkája szerint nálunk a hernyó Galium verumon él.Az a kérdés,hogy ez közvetlen megyigyelésen nyugvó