Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 9/13-24. Budapest, 1956)
nemzedéken .A leirt alfajok közül csak egyet easlit,a Raabourféle fulvocinctata~t.amelyik Andalúziából vált ismerteddé az Aipesekben,Kösépolaszor8zágban,Ausztriában és Magyarországon is megtalálták. Amint mondja,fez az alak jellemző t. Földközitenger környékén elterülő országokra, bár WehrljL sssrlnt Andalúziában ÍE előfordul a nomenklatura! törzsalak. A faj tenyészőhelyeire vonatkozólag több érdekes megfigyelése van a szerzőnek. Elmondja,hogy az alpesi lelőhelyein kő- és t^rmelékgörgetegeken él,egyebütt pedig sziklás helyeken. Felsőausztriában szerinte 900-1000 méter tengerszintfeletti magasságban található .A tenyészőhelyei védettek /nyilván az időjárás szélsőséges hatásai ellen/, tehát nem található minden kő- és törmelékgörgetegen. A tenyészőhelyén található fontosabb növények közül a Gramineák általánosságban való megemlítésén kivül a következőket sorolja fel név szerint: Silène inflata , Cerastiam latlfolium . Moeringla fucosa, Gypaephlla repen s, Biscutalla laevigata , Arabie alplna.Saxifraga rotundifolia , Alchemilla alpinm . Globularia cordifolia , Campannla-fajok, Adenostyles alpina és Hjeracium-fajok. Az állat fejlődésére és a tápnövényeire nézve szintén vannak szerzőnek fontos aj megállapításai.Ezek közül a legérdekesebb az,amit a tépnövényre vonatkozólag mond. Leszögezi, hogy a hernyó a régebbi adatok szerint Gallum-on él és Spuler müvében igen jó ábrája látható .Az irodalomban szereplő tápnövénnyel azonban a nevelési kísérlet alkalmával nehézségei támadtak, 1950-ben,majd 1951-ben is keltetett petéből hernyókat és különféle Galiumfajókkal próbálta etetni őket, a hernyók azonban inkább éhenpusztultak, a galajhoz azonban nem voltak hajlandók hozzányúlni. A kísérletekkel az ismételt sikertelenség ellenére sem hagyott fel és 1953-ban újra szerzett petéket.A peterakó nőstények egyikét Ce^astium latifollumon fogta, ezért most már ezt a növényt adta az ujonnan kelt hernyóknak és ezek szívesen el is fogadták,ki is fejlődtek rajta.Otthon a parlagi madárhurt /Ceraatium arvense/ is elfogadták .Később Vorbrqdt munkájában megállapította,
