Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 9/13-24. Budapest, 1956)
nyosan és alkalmilag jelenik meg .Hasal előfordulására nézve irodalmi adatok vannak arra, "hogy egykor több helyréi került elő". Privaidszky /19/ megemlíti*, hogy Praznovszky a Margitszigeten fejlődési alakjait találta meg. ührik /46/ adatai szerint a Rómaifürdőnél, a Sashegyen és/a Szabadsághegyen találták,az utóbbi helyen ührik lolas-hemyók/kerseése közben a Colutea magtokjában gyűjtötte. Hasonló körülmények között akadt rá Viertl is Pécsett. Az ujabb évekből nincsenek gyűjtésére nézve adataink.Ha az előbb felsorolt helyek nagyobb részén a kultiváoiő már lehetetlenné Is tette tenyészését, nem tartom kizártnak,hogy más ponton még előkerülhet,, ührik gyűjtéseiből csak egy rosszul fejlett e.l. példány maradt meg a Természettudományi Múzeumban, egy kifogástalan példányt őriz a Kertészeti és .Szőllészeti Főiskola lepkegyűjteménye Wagner neveléséből. III. Celastrina Tutt Tutt: A Study of the Generic Names of the British Lycaenides and their close allies. - Ent. Ree, 18. 1906, p. 131. Generotipus: Papllio argiolus L. A Celastrina genust Tutt az argiolus száméra áliitotta fel. Későbbi szerzők ezt a genust a Lvcaenopeie Feld.-rel egynek vették, igy Chapman és Pruhst^rf er is. Német munkák, s őket követve a hazaiak is, a Cyaniris Dala. nevet használták az argiolus genusa megjelölésére. A Cyaniris Palm, típusa azonban az argianua . amely szinonim a semiargua-szal. ezzel pedig az argiolus nem kongenerikus. Ezért vált szükségessé, hogy uj genust állítsanak fel számára. Tutt Celastrina-ját Toxopeus felújította, rögzítette s a genus részletes elemzését adta. A Celastrina nembe tartozó fajok szárnyának alakja némileg az Everea-ekre emlékeztet. A szemek szőrösek. Androkónia van. A válva ventralia irányban visazafelé hajlik éa hosszú, karom alakú fogban végződik, amelynek bázisa enyhén fogazott. E végtüakén még három oldaltüske található. A valvák találkozási pontjánál puha kitinhártya van. Ezt Toxop_eus lobulus basalisnak nevezi s a
