Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 9/1-12. Budapest, 1956)
rolt Bu.ph.ya polvgramnata Bkh.-t viszont azért hagyhatta el, mert az a wult század régén a távolabbra esd Phlbalapteryxnembe volt sorolva. Ha a käsölt adatokat faunagenetikai ás filogenetikai szempont bál akarjuk felhasználni, ennek as adatai is fontosak Tolnának. Sserenooére a hiányok csak kisebb méretűek áe a pozitív értekek mellett ugy eltörpülnek,hogy a szerzőt a legnagyobb elismerem Illeti meg fáradságos munkájáért. Dr.Kovács Lajos Seitz. A. i Die Groea-Sohmetterling« der Srde, Supplement sa Band 4 1 Me 3 panner des palaearktlochen faunenge bie tes .Kit 53 Taf eln.IrtákiProut,L .B./ Brephinae-Larentlinae , p. 1-253. T.l18 / 4m StigHaS /6éomètrinae, p. 254-722,T. 19-53/. Mindannyian ismerjük azt a nagy lepkehatároző-művet, amelyet a közhasználatban röviden "Seita" néven emlegetnek a lepkészeink ée ismerjük a mü beosztását is. Azt ia tudjuk, hogy csak a mérsékelt égöv nagylepkéit tárgyaié rész jelent meg teljee egészében, ehhez a részhez azonban a háború kitöréséig három pőtkőtet is megjelent /1. nappaliak,2. ssövők és szenderek, 3.bagolylepkék/.örömmel közölhetjűk,hogy a közelmúltban az araazolőlepkék adatait kiegészítő pőtkőtet is befejezéet nyert és a Természettudományi Múzeumba ia megérkeztek a még hiányzó füzetek és táblák. Az araszolólepkék adatalt kiegészítő pótkötet két szerzőnek a munka ja.Az első öt alosalád adatait még a mü elaő munkatársainak egyike, I.B.Prout dolgozta fel.Pront a pótkötetben sem lépte át azokat a kereteket, amelyeket a ssáaad elején szabtak meg az egéss •unkára nésve.Az utolsó alcsaláddal már nem tudott foglalkozni, ebben megakadályozta elhunyta. Halála után a hátralevő rész feldolgozására egy másik jól ismert araszoló-apeoialiatát kértek fel, B. Wehrlit, ő már nem érte be a régi ke retékkel,hanem korszerű módezereket vezetett be a ráeső rész taglalásánál. Hagy szerencsének kell tartanunk, hogy a kiadók honorálták a szempontjait, jóllehet