Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 8/1-13. Budapest, 1955)

lálták/,továbbá a Ch.colpiformis Stgr.-ét,/e déli eltérjedésü fajnak egy imágóját a budaörsi Csiki-hsgyékben fogtam/ és végül a Ch.aerifrons Z.-ét, amelynek egy imágéja 1954-ben a Bakonyban Tallóg_Pál gyüjtőtársunk zsákmányául esett. Befejezésül még néhány szét az Aegeriidák preparálásáról és meghatározásáról. A friasen fogott, vagy nevelt lepkék preparáláaa aránylag könnyű feladat és a lábak, melyekre a meghatározás szempontjából szintén szükség van, mondhatni önmaguktól helyezkednek el a deszkán a megkivánt helyzetben.Az első lábpárnak a felaőazárny felső szegélyével párhuzamosan e szegély és a csápok közé kell kerülniök, mi

g a második és harmadik lábpárnak a potroh mellett, de attól csekély távolságra hátrafalé kell irányulniok.A megölt lepkéket én mindig néhány órán át a puhitóban tartom, mert tapa8ztalatom szerint ekkor kevésbbé törnek le preparáláa közben a lábak. Az esetleg mégis letört lábakat természetesen meg kell őriznünk és azokat száradás után visszaragasztjuk megfelelő helyükre. A nevelt és általában ép imágók meghatározása rendesen nem jelent különösebb nehézséget. Hagy

on kopott, vagy elzsiroaodott állatoknál persze gyakran csak ivarazervi vizsgálat vezet eredményre. Az Aegeriidák meghatározására az összefoglaló szakmunkák közül igen jól használható Spuler: "Die Schmetterlinge Europas" és Seitz: "Die Gross-Schmetterlinge der Erde". Sajnos az Aegeriidákról közölt színes ábrák nagyobb része kevésbbé sikerült és a meghatározás elősegítése helyett inkább félreértésekre vezet. A készülőben lévő magyar határozókönyv a meghatározás munkáját bizonyára nagymértékben meg fogja könnyiteni ennél a családnál is. Irodalom. Abafi-Aigner_La^o£K Magyarország lepkéi /Budapest, 1907/. Hofmann

z

E.£ Die Raupen der Schmetterlinge Europas /Stuttgart, 1890/. Issekutz László: Chamaesphecia hungarica Tomala: bona