Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 8/1-13. Budapest, 1955)

tokból megállapítható, hogy a L.celtle első előretörése alkalmával Szlovénia déli részén és Horvátországban telepedett meg. ügy látszik, hogy a L.celtis-nek a határaink felé való előnyomulásában ekkor szünet állt be, nyugaton azonban tovább folyt a terjeszkedése.1926-ban S_tauder arról számolt be,hogy Déltirolban,a Seisler Alpen 22oo magasságban fogta és az Alpesek délre nyiló völgyeiben még ma is tart az előrehatolása. A határaink közelében élő populációk észak felé tartó terjeszkedése 1945-ben robbant ki hirtelen. Ebben az évben július lo-én Kattan Kaposvár egyik utcáján figyelt meg egy L.celtis imágót.1946-ban Lengyel és Nattán már fogtak is két példányt Kaposváron, ekkorra azonban már a Dunán is átkelt, Erdős Kalocsán fogott egyet.1947-ben Neugebauer Budán fogta, G-aál pedig a Naszál mellett fekvő Kósdon. 1948-ban Kaszab Vácrátóton mintegy lo példányt fogott, ami arra mutat, hogy itt végleg megtelepedett.1949 május 22-én pergelj a vácrátóti parkban egy Celtls occidental! s-i>n meg is találta a hernyóját. Azóta Kaposvár és Kalocsa kösött egyfelől,Vác között másfelől évről-évre találkoznak vele lepidopterológusaink,ami szintén amellett szól, hogy nem csak egyes példányok repülnek be az ország terülétére,hanem a faj megtelepedett ná-, lünk. Bármilyen gyors volt is a L.celtis előr<=hatolása a határaink között, megfigyelhető benne a fokozatosság. Az ország területére a Dráván keresztül juthatott el,erre mutat az első megfigyelés,amelyik Kaposváron történt.Innét kissé északkelet felé fordult,átkelt a Dunán,amire a kalocsai mes igyelés utal.A Duna-Tisza közén nyílegyenesen tartott ész .K felé és egy év alatt elérte Buda és Vác környékét. Ilyen gyors terjedésre valóban csak erős szárnyizomzatu, jól repülő fajoknak van lehetősége, hiszen az előrehatoló imágóknak mintegy száz kilométernyire kellett elrepülniük kifejlődésük helyétől.