Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 8/1-13. Budapest, 1955)

lés volt. Itt volt a szőlőterület felső határa, ahol érintkezett az erdős terület alsó nyúlványaival. A kettőt részbén elválasztva, a mai Mártonhegyi-ut és Költő-ut között egy kőbánya terült el. Ennek egy része jelenleg gyümölcsöskert házakkal, kisebb része kiirtott juhar-, szil- és nyárfaerdő, A szőlőmüvelés idején állandó lakóházak még nem voltak itt, csupán néhány présház állott a szőlőkben. Ha a növényzetet vizsgáljuk erre útbaigazítást nyújtanak a budai hegyoldalakon elterülő szőlőink.Kétségtelen, hogy a líártonhegy uralkodó növénye a szőlő és azok a gyümölcsfák voltak, amelyeket ma is megtalálunk ezekben a szőlőkben /főleg szilva, körte, dió,mandula és kevés őszibarack/.Az utak mentén és az árkokban galagonya, kökény,vadrózsa, kecskerágó,vörösgyürü som és iszalagból álló sűrűségek voltak. A fent emiitett 1836-os térképen feltüntetett rétek ma is megvannak azzal a külömbséggel, hogy a rajtuk szétszórtan álló tölgy, szil, vadkörte és mezei juhar fákat kivágták, ma csak sarjhajtásokból fejlődött bokrok képviselik Őket. Egy-két helyen elszaporodott