Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 7/1-13. Budapest, 1954)
zek Sümeg, Kaposvár, Esztergom, Budapest,Xsasze g környéke, a Bükk-hegység fensikja és Olaszliszka.Még kevesebb lelőhelyét ismerjük a dilutananak t Magyaróvár «Kapos vár és Bátorliget* Az uj faj országszerte megtalálható,a Dunántúlon,az Alföldön és a Középhegységben egyaránt* Helyenként gyakori, igy Nadapon, Szentendrén, Budapesten, Ócsán* Hernyóból nálunk eddig csak a huhgarlcat nevelték,Xlosvai Varga István ismételten szedte hernyóit fűzfáról* Lelőhelyei amellett szólnak, hogy más lombos fákon is megél, főleg tölgy ön, nyár on és égeren.A revayana hernyója a szakkönyvek adatai szerint tölgyön él, ismételten fogták azonban olyan helyeken is, ahol nincs tölgyfa*A dilutana hernyója feltehetőleg Salix caprea—n és cinerean él, legalább is a degenerana alak hernyóit ezeken a növényeken találták. A hamvas füzhöz való ragaszkodásra utal az,hogy nálunk a dilutana lelőhelyei nedves terűleteken vannak* . Mannla leoraria Bbl* Ezt a fajt annakidején Budapesten gyűjtött példányok alapján irta le Hebel és eredetileg a Tephronla sepiaria Hufn. fajváltozatának tekintette. Hazai gyűjteményekben is volt több példány, mindegyikben sepiarianak határozva. 1931-ben Szabó fiic hard két példányt fogott a Mátrában,amelyeket Bertha Viktor kérésére a bécsi múzeumban, nyilván a typusaal való összehasonlítás alapján, helyesen leorarianak határoztak meg. Szent-Ivány, aki ugylátszik nem tudott a mátrai le prari aról, észrevet te. hogy a múzeum gyűjteményében a sepiaria alá oda nem tartozó példányok vannak besorolva. Ő ezek közül csak egyre nézve foglalt állást, s ezt Mannia oppositaria Mn.-nak határozta. Ujabban a Bertha gyűjteménnyel együtt nem csak az egyik mátrai lepraria került a múzeumba,ha,nem egy hiteles albániai oppositaria iSja 1 *mi lehetővé tette a kérdés végleges tisztázásét. Kitűnt,hogy a Szent-Ivány által opposi tarianak határozott példány nem azonos az oppos i tari aVal, ellenben teljésen megegyezik a Mátrából származó leprariaval.A két faj leirása teljes mértékben ráillett a kérdéses példányokra, egyúttal lehetővé
