Soós Árpád szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 7/1-13. Budapest, 1954)

lését. 1920-ban megbízták az Állattár adminisztratív vezetésével és 1924—tél, 1935-ban bekövetkezett nyugdíjaztatásáig mint múzeumi igazgató állt az Állattár élén. Korán bekövetkezett nyugdíjaztatása pontot tett azokra a nézeteltérésekre, vitákra és harcokra, amelyek mindig egyenes, szókimondó, megneaalkuvő egyénisége miatt közte és az akkori vezetőkörök közö ;t felmerültek és mindig újból fellángoltak. Jogos elkeseredésében teljesen visszavonult a nyilvánosságtól és a múzeumtól. Tudományos munkáját azonban akkor sem hagyta abba, hanem szorgalmasan tovább gyűjtött és kutatott, most már kizárólagosan otthonában, ahol kis családi házában szeretett hitvese biztosította nyugodt munkalehetőségét. De hamarosan ismét közelebb került a múzeumhoz és - főleg a felszabadulás utáni években - újból tevékenyen részt vett, most már mint tiszteletdíjas, mint külső munkatárs, az Állattár anyagának tudományos feldolgozásában.. Bekapcsolódott az Állattár tudományos tervébe és óriási, évtizedeken át szerzett tudását és tapasztalatait önzetlenül állította a magyar zoológia, a magyar entomológia szolgálatába. Csiki Ernő hivatali tevékenysége,mind múzeumi, mind pedig általános tudományszervezési terén, valamint egéas tudományos működése majdnem kizárólag a magyar lemzeti museum és ezen belül elsősorban az Állattár fejlődését szolgálta, ugy hogy Csiki Ernővel a legnagyobb magyar muzeológusok egyikét vesztette el a hazai tudomány. Mint gyüjteményvezető a gondozására hízott Coleopteragyüjteményt három és fél évtized alatt egy múzeumi viszonylatban majdnem jelentéktelennek nevezhető kis gyűjteményből szorgalmas gyűjtő és feldolgozó munkájával,de főként szervező tehetségével Európa-, sőt világhírű gyűjteménnyé fejlesztette, amikor 1897-ben átvette a Coleoptera-gyüjtöményt, as csupán 120.000 példányból állott, amikor pedig 1932-ben átadta, a gyűjtemény példányszáma már jóval túlhaladta az egy milliót.