Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 5/1. Budapest, 1952)

Azokban az esetekben, amikor a himek szárnyasak, a nőstények pedig szárnyatlanok, a nemek egymásra való találása nem nehezebb, sőt inkább még könnyebb, feltéve természetesen,hogy a nőstényeknek olyan tulajdonságaik vannak, amelyekkel a himeket nagyobb távolságból is magukhoz csalogathatják.Itt elsősorban a nőstények által kibocsátott szagokról van szó,amelyek köztudomásúlag óriási távolságokon át is hatnak. így csalogatják magukhoz például a Drilus-fajok /csigabogarak/ és sok lepkefaj szárnyatlan nőstényei a repülő himeket. Hasonló a helyzet számtalan más rovarfajnál is, amelyeknél a nőstények ugyan még szárnyakkal rendelkeznek, ezeket azonban sohasem használják. A szentjánosbogarak szárnyatlan,hernyóalaku nőstényei érdekes módon, a potrohúkban elhelyezett világitószervek segítségével hivják a repülő himeket. Ha a nőstények szárnyatlansága a nemek egymásra való találását tehát nem is akadályozza, a faj elterjedését azonban igen érzékenyen gátolhatja. Már csak az a körülmény, hogy a nőstény peterakáshoz alkalmas helyet kénytelen keresni,jelentős tényezőnek nevezhető a faj elterjedése szempontjából. Ha már most a nőstény elveszti repülőképességét, akkor a faj elterjedését egyéb módon kell biztosítani. Ilyenkor a nőstények sokszor más helyváltoztatási módra térnek át. így például a Bi8ton-nőstények igen fürgén futnak,az Uj Zealandban élő Atomotricha nevü lepke nősténye pedig hatalmas ugrásokkal halad előre, mig a Rhicnoda nevü forróégövi csótányfaj nőstényei úszásra térnek át. Lehetséges az is, hogy a him a párzás alkalmával a nőstényt egyszerűen magával cipeli, mint pl. sok hártyásszárnyu rovar és légyféle hímjei. Ismét más esetben, igy például a