Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 5/1. Budapest, 1952)

Mint majdnem kivétel nélküli szabályt megállapíthatjuk, hogy a himek az utolsé vedlés után, illetőleg a bábból való kikelés után-válnak repülőképessé és ezt a képességüket mint nemzők ki is használják, illetve alkalmazzák. Repülve keresik párjukat, sokszor repülve párzanak, mint például a szitakötők és számos már rovar, repülve csalogatják, illetőleg ingerelik a nőstényeket, mint például az Empis és Hilaria nevü szunyogíajok, valamint a Hepialus nevü gyökérrágó lepkék "táncoló" himrajai. Azokban a ritka esetekben, amikor a szárnyredukció kizárólagosan a hímeket érinti, bizonyóB összefüggések mutatkoznak az illető rovarfaj különleges szaporodási módjával. így például a Xyleborus nevü szubogár hímje a bábból kikelve azonnal megtermékenyíti a nőstényt. Azt a járatot, amelyben született, sohasem hagyja el. A megtermékenyített nőstény egyedül repül ki és ujabb megfelelő fára találva, ott uj járatokat készít az utódok számára. A Prestwichia nevü viz alatt élő fémfürkész himje szintén már nem tud repülni. Jóval több esetet ismerünk azonban,amikor mindkét nem elvesztette repülőképességét. Itt első sorban olyan fajokról van szó, amelyek meg nem felelő éghajlat alatt, például viharverte szigeteken,magas hegységekben, vagy különleges élőhelyeken, barlangokban, földalatti fészkekben s így tovább élnek, vagy amelyek élősködő életmódra tértek át. Erre vonatkozóan majdnem valamennyi rovarrendben találunk számos példát. Szárnynélküli rovarok /Eidmann, Kükenthal és Weber nyomán/. 1 = "európai barlanglakó szöcske, 2 = keletafrikai barlanglakó légy, 5 = termeszbolyokban élő rablólégy,4 = szőrtetü, 5 = az őzön és szarvason élősködő őzlégy,6 = denevéren élősködő trópusi fülbemászó-faj.