Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 5/1. Budapest, 1952)

Repülni ! Ha kiejtjük e szót, vájjon mire is gondolunk ? Repül a kamaozkéstől elhajitott kő, repül a cél felé lőtt nyil és golyó, reoül az ugró teste, amikor az ugródeszkát elhagyja, repül a lepke, a légy és a madár. Az általános nyelvszokás szerint tehát minden test vagy tárgy repül, ha szabadon mozog a levegőben, még akkor is,ha ennek a mozgásnak összes energiája ugrásból vagy dobásból, tehát végeredményben a szilárd alap kihasználásából származik. Igazi repülésről ezzel szemben akkor beszélünk, ha a mozgás a levegőben a levegő fizikai tulajdonságainak felhasználásával történik. Ez a repülés lehet cselekvő, aktiv, az állat egy bizonyos cél felé igyekszik, repül, vagy pedig szenvedő, passziv, az állat átengedi magát a légáramlatoknak, szabadon lebeg a levegőben. Igen jellegzetes tulajdonsága a repülésnek,hogy az úszáshoz hasonlóan nem a médiumon történik, hanem magában a médiumban. Ez a médiumban, tehát a levegőben végzett mozgás több előnyt nyújt a vele élő állatnak:kiválaszthatja a legrövidebb utat, korlátlanul felhasználhatja az elterjedési lehetőségeket,kibővítheti láthatárát és gyülekeznetik nagy tömegben fajtestvéreivel. Mindezek a lehetőségek kedvezően befolyásolják a fejlődést,ugy hogy a repülő állatok általában magasabb fejlődési fokot érnek el.Fordítva viszont azt látjuk, hogy az igazi repülés, tehát az aktiv repülés az állatok birodalmában csak igen magas fejlődési fokon lévő csoportokban lép fel, mégpedig az állati fejlődés két csúcspontján, az Ízeltlábúak és a gerinces állatok csoportjában. Hogy mennyire kedvezőek a repülő állatok életfeltételei, az magasabb fokon álló fejlettségükön kivül igen nagy fajgazdagságukból is kitűnik. Ismerünk ugyanis közel 700.000 ro-