Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 3/3-4. Budapest, 1950)
Az empiformis egyedei között a nagyságbeli eltérések, mint az endophag életmódot folytató állatoknál általában, igen gyakoriak. A hungariea esetében ez csak kivételes jelenség. A hungariea lepkéje összbenyomásában zömökebb és testesebb, mint az empiformis-é. Ez áll a szárnyak alakjára is. Az empiformis szárnya nyújtottabb és keskenyebb. A hungariea színezése lényegesen sötétebb és zöldes fémcsillogású, az empiformis inkább kékes fémű. A hungariea hímjének (1. kép) a felsőszárnyán az ékalakú üveges sejt hosszú és nagyon megközelíti a szárny tövét. A hoszszanti üveges sejt pedig eléri, vagy majdnem eléri a középső szalagot. Ezzel szemben az empiformis hímjén (3. kép) az ékalakú, sejt rövid és alig haladja meg a szárnytő és középső szalag közötti távolság felét. A hosszanti sejt ugyancsak rövid és szintén nem haladja meg az előbb említett féltávolságot. A nőstényeken ez az eltérés hasonlóképen megállapítható (2. és 4. kép). Itt csak azt kell figyelembe venni, hogy a Chamaesphecia nemhez tartozó lepkék nőstényén a hosszanti sejt mindig rövidebb, mint a hímeken. Megvizsgáltam a hímek ivarszerkezetét is, ,amely szintén a hungariea önálló fajiságát bizonyítja. A hungariea ivarszerkezete (f). kép) hosszúkás, elnyújtott. Az empiformis-é (6. kép) zömökebb, szélesebb. A hungariea válva-ja (7. kép) hosszú, keskeny; a válva csúcsa hegyesszögben végződik, melyet az itt lévő hosszú szőrözet még hegyesebbé tesz. Az empiformis valva-ja (8. kép) rövid, széles; csúcsa a derékszöghöz közelálló szögben végződik. A szőrözet a csúcson rövidebb, ami még inkább tompítja a csúcsvégződést. Ezenkívül kisebb eltérések mutatkoznak az ivarszerkezet egyéb részeiben (tegumen és uncus) is, valamint a valva-t rész!:en borító szőrzet elhelyezkedésében, de a fentebb ismertetett eltérés magában véve annyira jellegzetes és állandó jellegű, hogy a fenti egyéb eltérésekkel egybevetve nyugodtan szegezhetem le, hogy a „hungariea Tomala" nem varietas, hanem a Chamaesphecia genusba tartozó „bona species". Chamaesphecia hungariea Tomala: bona species. By Dr. L. I s s e k u t z. (With 8 text-f igurs.) In the last years of the XIX century Nándor T o m a 1 a, Hungarian lepidopterist, described a clcarwing moth that he reared from larvae found in the root-crowns of the lucid spurge (Euphorbia lucida ) which abounds in the tidal area of the river Tisza, by the name „Sesia empiformis var. hungariea T o m a 1 a", in the Rovartani Lapok, tome VIII. 1901, p. 47. This desepription was also published in German in the „Jahresbericht des Wiener Entomologischen Vereines", tome XII, p. 13. in 1902, and from this place it entered world literature.