Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 3/3-4. Budapest, 1950)

Az empiformis egyedei között a nagyságbeli eltérések, mint az endophag életmódot folytató állatoknál általában, igen gyakoriak. A hungariea esetében ez csak kivételes jelenség. A hungariea lepkéje összbenyomásában zömökebb és testesebb, mint az empiformis-é. Ez áll a szárnyak alakjára is. Az empi­formis szárnya nyújtottabb és keskenyebb. A hungariea színe­zése lényegesen sötétebb és zöldes fémcsillogású, az empiformis inkább kékes fémű. A hungariea hímjének (1. kép) a felsőszárnyán az ékalakú üveges sejt hosszú és nagyon megközelíti a szárny tövét. A hosz­szanti üveges sejt pedig eléri, vagy majdnem eléri a középső szalagot. Ezzel szemben az empiformis hímjén (3. kép) az ék­alakú, sejt rövid és alig haladja meg a szárnytő és középső sza­lag közötti távolság felét. A hosszanti sejt ugyancsak rövid és szintén nem haladja meg az előbb említett féltávolságot. A nőstényeken ez az eltérés hasonlóképen megállapítható (2. és 4. kép). Itt csak azt kell figyelembe venni, hogy a Cha­maesphecia nemhez tartozó lepkék nőstényén a hosszanti sejt mindig rövidebb, mint a hímeken. Megvizsgáltam a hímek ivarszerkezetét is, ,amely szintén a hungariea önálló fajiságát bizonyítja. A hungariea ivarszer­kezete (f). kép) hosszúkás, elnyújtott. Az empiformis-é (6. kép) zömökebb, szélesebb. A hungariea válva-ja (7. kép) hosszú, keskeny; a válva csúcsa hegyesszögben végződik, melyet az itt lévő hosszú szőrözet még hegyesebbé tesz. Az empiformis valva-ja (8. kép) rövid, széles; csúcsa a derékszöghöz közelálló szögben végződik. A szőrözet a csúcson rövidebb, ami még inkább tompítja a csúcsvégződést. Ezenkívül kisebb eltérések mutatkoznak az ivarszerkezet egyéb részeiben (tegumen és uncus) is, valamint a valva-t rész­!:en borító szőrzet elhelyezkedésében, de a fentebb ismertetett eltérés magában véve annyira jellegzetes és állandó jellegű, hogy a fenti egyéb eltérésekkel egybevetve nyugodtan szegez­hetem le, hogy a „hungariea Tomala" nem varietas, hanem a Chamaesphecia genusba tartozó „bona species". Chamaesphecia hungariea Tomala: bona species. By Dr. L. I s s e k u t z. (With 8 text-f igurs.) In the last years of the XIX century Nándor T o m a 1 a, Hungarian lepidopterist, described a clcarwing moth that he reared from larvae found in the root-crowns of the lucid spurge (Euphorbia lucida ) which abounds in the tidal area of the river Tisza, by the name „Sesia empiformis var. hungariea T o m a 1 a", in the Rovartani Lapok, tome VIII. 1901, p. 47. This desepription was also published in German in the „Jahres­bericht des Wiener Entomologischen Vereines", tome XII, p. 13. in 1902, and from this place it entered world literature.

Next

/
Thumbnails
Contents