Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 3/2. Budapest, 1949)

szóval: miért nem támadja meg a Picroscytoides-t, vagy miért nem hagyja békén az Entedon-f! Mindkét kérdésre talán némi világot vet a következő megfigyelésem: a Csala-pusztán 1946 április 15-én vizsgált Onopordonszárakban azt tapasztaltam, hogy amely szárakban kevés volt az Entedon, ott voltak a Picroscytoides-ek és a OaZosoía-törzsalakok. Találtam oly bölcsőt is, ahol a fehér, bábbá félig átalakult Lixus cardui O 1. hullája mellett volt a Calosota lixőbia Erd. törzsalak bábja: tehát ennek egy fejlett Lixus-k\cz, sok! Bócsán pedig azt figyeltem meg 1945 augusztus 17-én, hogy egy elpusztított Lixus cardui O 1. báb maradékán fehér álca élősködött, hazahoztam és ez otthon öt nap múlva, augusztus 22-én alakult át Picroscytoides cerasiops Rschk. bábbá. Ilyen álca-, ill. bábmaradékot az Entedon-ok mellett soha nem találtam, amiből arra következtetek, hogy az Entedon csak a fiatal Lixus-kIcában fejlődik, amikor mindent felemészt, tehát mellette még egy másik állatnak nem jut táplálék. A másik két élősködő fémfürkész pedig a fejlettebb álcát, vagy legalább azt is képes megtámadni s ez esetben két állatnak is jut táplálék. — Nem lepődnék azonban meg, ha a további kutatások azt derítenék ki, hogy a Calosota lixőbia Erd. törzsalak és hyperparasita Erd. változata mégis két önálló faj ! Él egy másik Entedon faj is a Carduus acanthoides L. szárában, amely legkorábban jelent meg: a legelső 9 példány március 1-én, a többiek lassú egymásutánban április 21-lg. Ez a pár éve általam leírt Entedon subfumatus faj (1, p. 18—19). Gazdáját nem tudtam megállapítani, sem bölcsőjét nem találtam meg. Nem tartom valószínűnek, hogy a Mordellistena episternalis Muls. lenne, mert ennek megjelenési ideje jóval későbbre esik, mint az Entedon subfumatus E r d.-é, de meg azért sem, mert a sok Mordellistena álca és báb között meg kellett volna látnom a feltűnő fekete Entedon-bkhot. Inkább azt gyanítom, hogy a Carduus szárában élő Apion-ormányosok között kell a gazdaállatot keresnem. Sajnos, ehhez először magát az Apion-t kell megtalálni, amely nem telel át a szárban és így nyáron sűrűn, esetleg hetenkint megfelelő helyen végzett kutatás vezetne célhoz. Találtam még egy, eddig pontosan meg nem határozott légyfajt is a Carduus acanthoides L. szárában : ez kis számban volt, tonnabáb alakban telelt át és április 26-án a legyek mellett egy d* Syntomopus incisus T h o m s. Pteromalida fémfürkész is előjött. Egy másik Mordellistena-í&it (parvula Gyl.) az Artemisia vulgaris L. szárában figyeltem meg. A nagyobb .szárak alsó fele össze-vissza van rágva, szűk járatokban helyezkedik el a hosszú, sárga álca, tavasszal változik át bábbá és május közepén jön elő. Ősszel elég nagy mennyiségű ilyen összefurkált szárat tettem dobozba, de semmi eredményt nem figyeltem meg. Mégis, amikor úgy sejtettem, hogy a tenyészidőnek el kellett múlnia, felvágtam a szárakat és bennök találtam az elpusztult MordcUistená-kat, fejletten. Ügy látszik, a kissé összeszáradt fás részen nem tudtak áthatolni. Találtam a héjhoz közel egy szintén elpusztult Entedon