Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 3/2. Budapest, 1949)

levő példányát, Frigyes főherceg baranyai erdőségeiben egyik Karinthiából oda áthelyezett erdőmérnöke, aki mellékesen bogarak gyűjtésével is foglalkozott, gyűjtötte a Dárda melletti Sátoristyén. Miután a bogarat nem tudta meghatározni, azt elküldte R e i 11 e írnek Paskauba, a palaearktikus bogarak akkoriban legjobb ismerőjének. Reitter a bogarat nem csak egy új fajhoz tartozónak, hanem egy új nem képviselőjének találta és így dacára silány állapotának, fenti név alatt le is írta. Eltekintve az elferdített nemi névtől Reitter rendszertani helyét nem tudta helyesen megadni mert tévesen a Mycetophagidákhoz sorolta. A bogár első gyüjtőjénak fáradozása, hogy a bogarat eredeti termőhelyén újból megtalálja, a következő évek során nem járt eredménnyel. Magam R e i 11 e r-nél tett egyik látogatásom alkalmával a bogarat jól megvizsgáltam, hogy mint magyarországi specialitást ismerjem. Nemsokára azután történt, hogy Pillich Ferenc egyik látogatása alkalmával magával hozott egy bogarat (mindjárt öt példányban), amlyből a simontornyai erdőben már elég sok példányt gyűjtött, de nem ismeri és elmondotta, hogy néhányat már külföldre is kiküldött, de mindenünnen azt a választ kapta, hogy nem ismerik. Én azonnal ráismertem a fenti fajra, melynek most már teljesen érett gyönyörű példányai feküdtek előttem és megállapíthattam azt is P i 11 i c h felvilágosításai alapján, hogy gyűjtőink figyelmét miért kerülte ki eddig ez a bogár, — azért mert január vége és február elejének zord napjait inkább a meleg szobában töltötték, semhogy az erdők fáiról, főleg tölgyfákról, a mohát és kéregtörmeléket rostájukba kaparják és ebből a törmelékből ezt és sok más ritka fajt kikeressenek. A P i 11 i c h által gyűjtött kifogástalanul ép példányok alapján sikerült azután ennek a nemnek természetes rendszertani helyét a Byturidák családjában kijelölni. 1914-ben Pillich Ferenc elérkezettnek látta az időt, hogy számos cikkében eddig közölt adatait, kiegészítve a még nem közöltekkel, összesítve kiadja. Egy ilyen nagyobb kézirat elhelyezése már akkoriban is nagy nehézségekbe ütközött, amiért saját költségén adta ki ,,Aus der Arthropodenwelt Simontornya's" című kis könyvecskéjét német nyelven, mert azt gondolta, hogy így legalább költségeinek egy része megtérül. Ez ugyan nem vált be, mert amint egyik másfél évtizeddel később megjelent cikkében írja, az eladott példányok száma csak ötre tudott emelkedni. Ez azonban nem von le semmit a könyv értékéből, mert már akkor Simontornya és vidékéről 782 lepke-, 1931 bogár-, 46 álrecésszárnyú-, 47 recésszárnyú, 1 sörtefarkú-, 3 hólyagoslábú-, 468 félszárnyú-, 37 hangya-, 23 díszdarázs-, 30 egyenesszárnyú-, 842 légy-, 27 százlábú-, 10 álskorpió-, 4 kaszáspók-, 233 pók- és 3 atkafélét sorol fel. Ha hozzászámítjuk ezekhez az azóta közölt adatokat, melyek között legtöbb a hártyásszárnyúak különböző családjaira esik, megállapíthatjuk, hogy Pillich Ferenc Simontornyát hazánk egyik legjobban kikutatott vidékévé avatta, azonkívül munkatársait olyan bőven ellátta gyűjtött anyagával, hogy azok cikkeiben mind-