Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 3/2. Budapest, 1949)

felső szárnyának kettős fehér foltja kirívóbban szembeötlő. Ezen az alapon arra is gondolhatunk, hogy az előnyomuló Libytheatörzs út- és időközben földrajzi fajváltozattá alakul át. • Az eltérés kidomborítása szempontjából még többet jelentene,, ha az derülne ki, hogy a L. Celtis II. nemzedéke nálunk nem fejlődik ki. Minthogy az 1947 végén itt lezárt cikkem — némi késéssel — csak most láthat napvilágot, nem mulaszthatom el, hogy az időközben gyűjtött idevágó adatokat pótlásként röviden föl ne soroljam. Első sorban azt a tényt kell kiemelnem, hogy 1948 júniusában Kaszab Zoltán, Balogh Imre és Szalkay József Vác-Rátóton több mint 30 L. Celtis példányt fogott. A terepen, régi parkban, a Celtis occidentalis számos öreg (kb. 100 éves) példánya díszlik. Ez az adat pillangónk állandó megtelepülésének örvendetes igazolása. Nem csekélyebb jelentőségű az a tény sem, hogy testvéröcsém, G a á 1 Imre ny. erdőtanácsos Vácon, 1948 augusztus 16-án, teljesen friss Libythea-t fogott. Ezzel eldőlt a II. nemzedék szereplésének kérdése. Megerősíti ezt az a Budán, 1949 március utolsó napjaiban megfigyelt példány is, amelynek feltűnő kopottsága áttelelt mivoltát bizonyítja. íme, az 1947 nyarán a Nagyszálig eljutott Libythea Celtis nyomán megindult kutatás eddigi fejleményei! Az elmondottakhoz csupán annyi a hozzáfűznivaló, hogy a kétségkívül állandóan megtelepült, s mind több helyütt és több példányban gyűjthető érdekes pillangó életmódjának csak egyetlen homályos részlete van: a pótdajka-kérdése. Ám az eddigiek alapján jogos a reményünk, hogy ennek megoldása sem várat sokáig magára. Dos auffallende Vordringen von Libythea Celtis Laich, im Karpaten-Becken. Von Dr. I. G a á 1. Libythea Celtis Laich, wurde bisher für eine in Europa auf die Balkan-Halbinsel beschränkte Art gehalten, mit dem Zusatz, dass ein kleiner Labythea-Stzmm als Relikt auch im MehadiaBecken lebt. Infolgedessen wirkten die Mitteilungen (Rovart. Közi. T. I. p. 63, u. T. II. p. 29), ausserordentlich überraschend, nach welchen dieser Schmetterling im Juni 1945 ín Kalocsa, im Juli 1945, sowie 1946 in Kaposvár und schliesslich im Sommer 1946 auch im Budaer-Gebirge beobachtet, bezw. erbeutet wurde. Umso grösser war natürlich diese Überraschung, als ich am 16. Juni 1947 in der Gemarkung der Gemeinde Kosd, (nördlich von Vác) 2 Exemplare im „ex larva" Zustande fangen konnte. Diese Daten beweisen also das allmählige Vordringen dieser Art gegen Norden. Den Anstoss zu diesem Vordringen boten wahrscheinlich die besonders seit 1943 öfters beobachteten, auffallend warmen Sommer.