Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 3/2. Budapest, 1949)

Ä Libythea Celfis Laich, diluviumi életterének visszafoglalására indul. Irta: Dr, Gaál István Folyóiratunk 1946. évi 3—4. füzetében mindnyájunkat jócskán meglepő rövid közleményt olvastunk, amelyben Erdős József a Libythea Celtis 1945. évi kalocsai megjelenéséről ad hírt. Mindaddig ugyanis kivételt nem tűrő szabályként volt érvényben az a megállapítás, hogy ez a minden tekintetben feltűnő, sőt idegenszerű körrajzú és színezetű pillangó nem lépi túl az Alduna tágabb értelemben vett vidékét. Ennek viszont azt az egyszerű magyarázatát tudtuk, hogy a L. Celtis-t egyetlen növény, a Celtis australis dajkálja, ez a fa pedig a Kárpát-medencében csupán az Alduna sávján, s az ehhez csatlakozó Mehadiai-medencében díszlik. A kalocsai lelet nyomán felvetődött első kérdés is az volt, van-e ott ostorfa? S minthogy erre az utcai fasorok alapján igenlő választ kaptunk, már-már semmi különöset sem találtunk a Libythea kalocsai megjelenésében. Voltaképpen ez az előfordulás így is figyelemreméltó volt, mert hiszen az egy-dajkás (monophag) lepkéket tápláló növényüknek egy keskeny sávon való hiánya is elszigeteli, amint ezt a Thais Pőlyxena esetében tapasztaltam.

1 A Libythea „kitörése" tehát úgy is föltűnő jelenség, ha csupán az Alduna—Kalocsa közötti távolságot mérlegeljük. A Libythea-iproblêma, azonban utóbb még inkább kiterebélyesedett. A „Rovartani Közlemények" II. kötetének 1. füzetében megjelent rövid tájékoztató révén arról értesültünk, hogy a L. Celtis-t Nattán Miklós 1945 VII. 10-én Kaposvár egyik utcájában látta, a következő esztendőben pedig Lengyel Gyula az ottani Nádasdy-erdőben két példányát meg is fogta. A dunántúli megjelenések sorozatát, amint több oldalról értesültem, a budai (Irhás-árok) zárja le, ahol 1947. év nyarán Neugebauer Tibor-nak sikerült egy példányt zsákmányolnia. Az itt előrebocsátottak ismerete ellenére alig hittem saját szememnek, amikor 1947. évi június 16-án, déltájban, a Nagyszál délkeleti lejtőjén, a kosdi erdő szélén, egymásután két Libythea került hálómba. A borultas, esőre hajló, emellett eléggé hűvös és szeles időben testvéröcsémmel együtt csaknem kilátástalannak véltük a lepkészést, ez az eredmény tehát minden várakozást felülmúlt. Testvéröcsémhez, mint a Nagyszál környéki erdős terepet jól ismerő erdőmérnökhöz intézett legelső kérdésem az volt, van-e itt a közelben ostorfa? Mire azt válaszolta, hogy Vácon egy-két utcában van Celtis occidentaMs; ez a néhány fasor pedig a lelőhelytől 1 Immár 20 éves tapasztalatom, hogy jóllehet Cinkota—Csömör— Rákosszentmihály—Mátyásföld összefüggő területén elég bőven van farkasalma, ebben a körzetben nyoma íincs a Th. Polyxena-nak, a közeli Foton és Mogyoródon pedig gyakori.