Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 3/2. Budapest, 1949)
és a Dunántúl egyik közismerten legjobban felszerelt gyógyszertárává fejlesztett, melyben élete végéig, amíg súlyos betegsége végleg ágyba nem döntötte, a legnagyobb odaadással, lelkiismeretességgel és szorgalommal működött. 1898 j ban kertjében megpillantott egy a napon sütkérező pompás, színeit változtató, Apatura Ilia var. Clytie-lepk&t, mely tanulókorabeli kedves sportját a lepke- és bogárgyűjtést idézi emlékezetébe és a természet világa iránti szeretete és érdeklődése is arra iserkenti, hogy ezt a foglalkozást újból kezdje. Kezdetben ez a gyűjtés csak némi szórakozásnak számított, de közben megyéje, Tolna vármegye, elhatározta, hogy megíratja a vármegye monográfiáját. Ehhez szükséges lett volna az állatvilág ismertetése is, de minek az alapján, mikor ezen a téren a megye teljes „terra incognita" volt. Ez buzdította azután Pillich Ferenc-et az intenzív gyűjtésre, hogy lakóhelye vidékének kikutatásával hozzájáruljon a nagy terv megvalósításához. Ez a beható és rendszeres gyűjtés 1901-ben vette kezdetét. Először főleg a lepkék és bogarak gyűjtését vette tervbe, de azután kiterjesztette figyelmét a többi rovarrendre és egyéb ízeltlábúakra, hogy legyen belőlük elegendő anyag készenlétben, ha majd akad szakember, aki feldolgozásukra vállalkozik. A munka így megindult, de eleinte sok nehézségbe ütközött. Ott nem volt múzeum, nem volt könyvtár és nem volt aki a preparálás fogásaiba vagy a meghatározásba bevezette volna. Egy-két régi kiadású könyv, mint Berge lepkekönyve vagy Calwer bogárkönyve voltak csak azok., amelyekből meríthetett, de ezekből a magyar fajok közül csak nagyon kevés volt megállapítható. A meghatározások így nem sikerülhettek, úgy hogy kénytelen volt segítség Után nézni. Így jutott ismeretségbe dr Kaufmann Ernő mecsekszabolcsi bányaorvossal, aki bogarait és A b a f i Aigner Lajos-al, aki lepkéit határozta meg vagy vizsgálta felül. Ha Budapestre utazhatott, benézett a Nemzeti Múzeumba, ahol megismerkedett MocsárySándo r-ral, Horváth Gézával és velem, akik azután minden tekintetben segítségére siettünk, úgy meghatározással, mint a gyűjtési fogások megismertetésével, irodaiimi felvilágosításokkal, és tanáccsal, hogy kihez fordulhat meghatározásért a külföldi szakemberek közül, különösen amikor egyes csoportokra itthon nem akadt specialista. Ezzel ugyan megindult egy nagy forgalom, mert külföldről sokan maguk is jelentkeztek munkatársul,, de sok bosszúságot is okoztak, különösen ha a kiküldött anyag alaposan megtizedelve, elpenészedve, összetörve vagy egyáltalában sohasem került vissza. Mindezek mellett Pillich nem veszítette el kedvét, hanem tovább dolgozott és igyekezett az elvesztetteket pótolni. Közben az idő telt és az anyag folyton nőtt, .gyűjteménye egyre nagyobbodott, úgy hogy végül száznál több nagyméretű üvegfedeles fiókot töltött meg. Ez a nagy gyűjtemény a háború folyamán sajnos, nagy részben elpusztult. Pillich Ferenc-et gyógyszertára pusztulása megrendítette, de ezt a csapást mégis könnyebben viselte el, hiszen tudta,