Dr. Surányi Pál szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 1/1. Budapest, 1946)

jában (Die Grundfragen u. Gesetzmässigkeiten der land- u. forstwirtsch. Zoologie, Berlin 1930, II. pag. 77) a következő feleletet adja: Az erdő mélyéből csak nagyon kevés kártevő származott át kertjeinkbe, így pl. a gyapjas pille (Lymantria dispar) és a téli araszolófajok (Hibernia és Cheimatobia) ; ellenben az erdöszélek, ahol mindeneik előtt bogyóscserjék tenyésznek nagy számban, sokféle kártevőt közvetítettek át; a szántóföldek, rétek és legelők kártevői a szabad füves területekről származnak, sőt egyesek táplálónövényeikkel a tengerpartról hatoltak be a belső területekre. A kártevők elszaporodásának másik, ugyancsak főbenjáró oka a bchurcolás. A közlekedés, különösen a helyi közlekedés, állandóan keveri a faunát. A vasutak, autók nagyobb távolságokra is elhurcolják a rovarokat, főleg növényszállítmányokkal. De külör.öen veszedelmes a behurcolás tengerentúlról hajókkal. Howard szerint az Amerikai Egyeült Államokban 1897-ben 602 kártevő rovarfaj volt megállapítható, ezek közül 111 idegen eredetű, leginkább Európából származó; a legveszedelmesebb 73 faj ' közül 37 faj már végleg meghonosodott, 6 pedig ismeretlen származásúnak bizonyult. Az Amerikából Európába behurcolt legveszedelmesebb kártevők közül a filloxérát, vértetüt, kaliforniai paizsitetűt és burgonyabogarat (kolorádóbogarat) említem meg. A jövevényfaj az életközösségben zavart támaszt, mert természetes ellenségek hiányában módfelett elszaporodhatik. Ez pedig kiihatással van az életközösség egyéb tagjaira is. Amikor később természetes ellenségei támadnak, számban megfogyatkozik, tehát egyensúlyba kerül, mindazonáltal már megmarad, meghonosodott fajjá lesz. Ha a jövevény kártevő, akkor a kártevő fajok számát gyarapítja. Eltekintve az időközönkint behurcolt, vagy más vidékről beszármazott újabb, addig ismeretlen kártevőktől, az elszaporodásban a helyben élő (autochton) fajok vesznek részt, vagyis a kártevő elszaporodása valamely helyi eredetű, egyensúlyzavaró ok következménye. Néha azonban idegenből törnek be kártevők vándortömegei. Mint ilyenek ismeretesek a sáskák nagy rajai, vagy a galagonyapillangó (Aporia crataegi) s a káposztapillangó (Pieris brassicae) végtelen folyamként tovaszálló csapatai. Más rovarokról is ismeretesek ilyen tömeges vándorlások, pl. a szitakötőkről. Az ilyen tömeges vándorlásnak több oka van. Olykor a táplálekhiány az oka, illetőleg olyan területek felkeresése, ahol az ivadéknak bőséges táplálék áll rendelkezésére; de legtöbbször oka a bizonyos fajokban lappangó vándorlási ösztön, amely nagyobb csapatba tereli össze és vándorolni készteti őket. Az emberalkotta kultúi élőhelyeken elsősorban az egy-gazdanövényü (monophag) és kevés-gazdanövényü (oligophag) kártevők találnak kedvező elszaporodási lehetőséget a bőségesen rendelkezésre álló táplálék révén, s elszaporodásuk esetén az illető növényfajt teljesen elpusztíthatják. Ezzel szemben a sok-gazdanövényü (potyphag) fajok kártétele évről-évre megismétlődik ugyan, de mert sok növényre szétosztódik, katasztrofális méretet ritkán ölt. A szakkönyvek iskolapéldának szeretik említeni a tisztaállományú, tehát egy fafajtából álló erdőt A tisztaállományú fenyőerdőben a fenyőaraszoló (Bupalus piniarius), a fenyőbagolypille (Panolis griseoyariegata), vagy a fenyöszövőlepke (Dendroli-