Dr. Surányi Pál szerk.: Rovartani Közlemények (Folia Entomologica Hungarica 1/1. Budapest, 1946)

közvetve a hadmüveleteket akadályozták. Először 1944 augusztusában Saipan szigetének inváziója előtt különleges repülőgépeket használva DDT-vel beporozták az egész szigetet, Eredmény: rovart, különösen szúnyogot alig találtak keresve sem a katonák. Ettől kezdve majdnem mindig — elsősorban is Burmában — a hadmozdulatok előtt beporozták az USA repülőgépei a hadszínteret. így elérték, hogy a katonák nem szenvedtek, a maláriaveszély pedig csaknem teljesen megszűnt. Ily nagyarányú és eredményes alkalmazás után a szakértők és a nagyközönség is vérmes reményeket fűztek a DDT-hez. A további módszeres és részletes kísérleteknek kell ezért most már eldönteni, hogy milyen mértékben és módon alkalmazható ez a rovarölőszer. A DDT-re vonatkozó amerikai kísérleti adatok alábbiakban következő ismertetése során célszerű lesz azokat összehasonlítanunk a Gesarol-Iál nyert eredményekkel. A két anyag a gyakorlat nézőpontjából úgyis azonos, és a Gesarol növényvédelmi használhatóságáról Európában régebbi és nagyobb számú adattal rendelkezünk. A DDT és a Gesarol 5%-nyi mennyiségben tartalmazzák a hatóanyagot, mely fehér, kristályos por és gyenge, kellemes illata van. Közönséges hőmérsékleten nem párolog és vízben nem, de a legtöbb közönséges oldószerben könnyen oldódik. A legtöbb (de nem minden) rovarra mérgező, a halálos adag rovarcsoportonkint különböző lehet. Általában a rovarokat nagyon kis mennyisége legtöbbször egyszeri érintkezés után is megöli és valószínűen az idegrendszerre hat. Az ölőhatás azonban nagyon lassú, ami könnyen megtévesztheti a hozzánemértőket, Alig látható először a legtöbb rovaron nyoma a mérgezésnek, és csak órák vagy napok múlva pusztulnak el. A rovarölőszert por, vizes (gyakran szappanos) vagy olajos permet alakjában használják, mely utóbbi formájában — úgy látszik — a leghatásosabb. A kereskedelemben kapható anyag 95%-a töltőanyag. Használatra a leghatásosabb hígítás 5%. Bár a DDT-ről azt állították, hogy fajlagos rovarölőszer, kiderült a kísérletek során, hogy mérgező többek között a halakra, kétéltüekre, hüllőkre, madarakra és kisebb emlősökre is. Az emberre sem teljesen közömbös a DDT, mert már feljegyeztek néhány halálesetet is vele kapcsolatban. Ezért a hivatalos utasítások szerint a DDT-t nem szabad belélegezni vagy a bőrre juttatni. A vele való dolgozás után szappannal jól meg kell mosni a kezet. Emberre és háziállatokra csak különleges porkeveréket szabad használni. Eddigi ismereteink'még nem elegendők annak tisztázására, hogy a DDT-vel megölt rovarok mennyiben mérgezők az azokat elfogyasztó állatokra, és hogy a DDT-vel bepermetezett, beporozott termények, gyümölcsök fogyasztása, valamint a vele impregnált ruhadarabok, bútorok és egyéb felületek mennyire veszélyesek az emberre, figyelembe véve a DDT-nek tartós és sokszor csak hosszú idő multán jelentkező hatását. A Gesarolnak és DDT-nek rendkívül előnyös tulajdonsága az, hogy ölőhatásukat nagyon sokáig, hetekig, sőt bizonyos esetekben évekig is majdnem változatlanul megtartják. A fehérneműre vagy növényekre szórt por hatóanyaga a mosás, illetve az eső lemosó hatásának meglepően sokáig ellenáll. A beszáradt vizes permetlé, vagy még inkább