Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 8/1-4. (Budapest, 1943)

iOO szokatlanul korán indult meg, ami egyébként bizonyára országos jelenség volt 1943. tavaszán. így a Nyereghegy jellegzetes Prunus spinosa-Crataegus oxyacantha associtiojában március 31-én találtam két virágzó kökénybokrot. Ugyanaznap a Csúcshegy tetején a déli napsütésben több Papüio podalirius és 3 Papilio machaon kergetődzött. A lavendula-kertben már nem egészen friss példányát fogtam a Hesperia malvae L.-nek. Különösen szokatlan a fecskefarkú pillangók ilyen korai megjelenése. Április 5-én a Hármashegyen a Colias chrysoithe mének egy közepes nagyságú e? példányát észleltem. Ugyanezen a napon már igen sok P. machaon és podalirius repkedett a geyzirit sziklák napsütötte ormai körül. — Május elején általam soha nem látott tömegben figyeltem meg egyik jellegzetes vándorállatunkat, a bogáncspillét (Pyrantels cardui L.) a Magyar Biológiai Kutatóintézet kertjében virító orgonabokrok körül. Valószínűleg délibb tájakról hozzánk repült állatokról lehetett szó, amire egyrészt abból következtetek, hogy az összes állatok szárnya kb. egyformán kopott volt, másrészt pedig abból, hogy a kertben is meg lehetett figyelni azt, hogy a sebesröptű pillék fokozatosan délről észak felé húzódnak. Május 5-én délelőtt nyári időszámítás szerint Váll és V212 között kissé szeles, de napsütétes időben három egymásután észak-déli irányban sorakozó orgonabokor közelében tartózkodva megfigyeltem, hogy a legtöbb állat a főhercegi park irányából (tehát délről) repült az első bokorra. A harmadik, tehát legészakabbra lévő bokorra észak felől csak nagy ritkán szállt egy-egy példány. Az állatok zöme a legdélibb bokor több virágzatát végignyalogatva átrepült a középső bokorra s miután ott is lakmározott néhány virágból, átszállt a harmadikra. A harmadik bokorról az állatok azután továbbrepültek az intézeti csónakház közelében ültetett legközelebbi orgonabokrok felé, tehát ugyancsak dél-északi irányban. Néhány esetben megszámoltam, hogy egy-egy orgonabokron hány példány ül. Minthogy az állatok gyorsreptüek és rendkívül mozgékonyak, ez a számolás természetesen bizonyos százaléknyi hibaforrás nélkül nem mehetett végbe. Egy nagyobb, kb. 3 m magas bokron 75±5-—6 állatot, egy másik kisebb, kb. 2 m magas bokron 52 ±4—5 állatot számoltam meg. Volt olyan virágzat, amelyen 9—

n bogáncspille ült. — Feltűnő, hogy a madarak vonulására vonatkozó megfigyeléseim egyenesen ellentétben állnak a növény-