Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 8/1-4. (Budapest, 1943)

Metrioptera roeseli H g b., Acrydium subulatum L., Tetiigonia viridissima L. A három első faj itt sokkal fontosabb szerepű, mint az előbbi együttesben; érthető ez, mert az élőhely nyáron is (VIII. 20.) magas talajvíz-állású és dúsvegetációjú. Az itt élő fajok, talán az Acrydium kivételével mind phytophil és phytöcol alakok; nagyjából ugyanez áll az előbbi élőhely fajaira nézve is. 6. Szamoskér. Teljesen mezőgazdasági kultúra alatt álló táj a Szamos egykori árterében. A dúsfüves ugaron talált Metrioptera roeseli H g b., Conocephalus fuscus F b r., Chortippus elegáns C h a r p., Ch. dorsatus Zett. és Ch. parallelus Zett. a kultúrvegetációnak is jellemző állatai. Valamivel gazdagabb, de hasonló jellegű faji-összetétel jellemzi a Szamos-töltés dúsfüves helyét és közvetlen környékét, amely valamennyire mentes az emberi bolygatástól (eltekintve a kaszálástól). Itten nagyobb számban a következő fajokat találtam meg: Chortippus parallelus Zett., Ch. dorsatus Zett., Stauroderus bicolor Char p., St. biguttulus L. Ezeken kívül gyűjtöttem még a következő fajokat: Conocephalus fuscus F b r., Metrioptera roeseli H g b., Acrydium subulatum L., Omocestus rufipes Zett., Stauroderus apricarius L., Homocoryphus nitidulus S c o p. Ezeken a helyeken nedvesebb és szárazabb mikrolimát kívánó fajok keverednek. A Szamos folyó partjára egyetlen Orthoptera-faj jellemző: a Tridactylus variegatus' L a t r. Különösen a lapos „palaj" vékony iszapréteggel fedett homokját lakja nagy számban, de megtalálható a meredekebb iszapos partrészeken is, ahol a talaj nedves, és növényzet nincs vagy alig van. Ezekről a helyekről ritkán az Acrydium bipunctatum L. faj is előkerült. A Tridactylus variegatus L a t r. fajt megtaláltam a kállósemjéni Mohos-tó homokos partján is, pedig nagyobb folyóvizektől távolabb eső helyeken ritkán fordul elő. A felsorolt állatok egyrésze már eddig is ismeretes volt a Tiszántúlról, a fajok nagyrészét azonban — bármennyire közönségesek is —, vagy egyáltalában nem ismertük innen, vagy csak nagy általánosságban jellemezték hazai elterjedésüket az irodalomban. Végül köszönetet mondok Pongrácz Sándor múzeumi főigazgató úrnak a hortobágyi Orthopterák egy részének meghatározásáért, továbbá bérei Soó Rezső egyet. ny. r. tanár és Máthé Imre gazd. akad. segédtanár uraknak, akik segítettek a hortobágyi és az ohati növényasszociációk felismerésében.