Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 8/1-4. (Budapest, 1943)

Oedipoda coerulescens L., Aeolopus tergestinus C h a r p.. Gampsocleis glabra Herbst, Acrydiam bipunctatum L., Chrysocraon dispar Germ., Homocoryphus nitidulus Scop., Omocestus haemorrhoidalis C h a r p., Mantis religiosa (L. (Mantidae.) Június-júliusban a Chortippus parallelus Z e tt. és a Ch. elegáns Charp. fajok olyan nagy tömegben jelentkeztek, hogy az összes gyűjtött sáskáknak és szöcskéknek kb. a 90%-át tették ki. őszre megváltozott a fajok tömegviszonya. A Ch. parallelus Zeit, csaknem teljesen eltűnt, a Ch. elegáns Charp. fajszáma is erősen csökkent, viszont a Stenobothrus crassipes O c s k., a Ch. dorsatus Z e 11. és a Ch. declivus Fisch, sáskák feltűnően gyakoriak lettek; ugyancsak jelentékeny volt ősszel az Omocestus rufipes Z e 11. száma is. Mindezek az utóbbi fajok természetesen megvoltak már júniusban is, de legnagyobbrészt fejletlen alakban, úgyhogy „tömegük" nem volt feltűnő és számottevő. E nyilvánvaló ,,aspectus"-változást a szóbanforgó fajok fejlődési viszonyai magyarázhatják, amely függ a fajok és a környezet kapcsolatától. Különbség van az Alopecurus pratensis asszociáció borította „lapos" (3. kép) és a 10—30 cm-el magasabban fekvő, tehát szárazabb talajú Festucetum pseudovinae Orthopterái között is. A Festucetumot tavasszal sem borítja víz. A nyár elején kiszáradni induló magasfüves, ritkás Alopecurus pratensis állományokban elsősorban a Chortippusok, ezek a nyúlánktestű, phytophil sáskák tanyáznak nagy tömegben; a szöcskék közül ugyanitt a Conocephalus fuscus F b r. és a Metriopiera roeseli H g b. fordulnak elő nagyobb számban, ezek azonban a talaj és a növényzet nagy részének kiszáradása után eltűnnek. Érthető ez, mert a Conocephalus és a Metrioptera is fokozottabb mértékben phytophil, nedvesebb és párásabb mikroklimát kívánó, mint a Chortippus fajok. Az imádkozó-sáskát (Mantis religiosa L.) az Aster punetatus fáciesekben találtam, rendszerint e növény legkimagaslóbb ágain várta áldozatát.