Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 8/1-4. (Budapest, 1943)

Az egyik példának 1936-ban Lakompakról kapott fiatal erdeifenyő (5—8 éves) törzsecskék pusztulását említem meg. Az erdeifenyves megbetegedésének elsődleges oka a szárazság volt. A beküldött vizsgálati anyag között voltak egészségesnek mondható, beteg és már elpusztult törzsecskék. A szárazság első következménye az erdeifenyő tűvörösödéses ill. tühullásos betegsége volt, amelyet a Lophodermium pinastri nevű gomba okozott. Utána fellépett az Armillaria mellea nevü gyökérölő gomba. A rovarok közül elsősorban az ormányosokhoz tartozó Pissodes notatus V. telepedett meg a beteg csemetéken, amely a gyökérölő gombáknak, megfigyelésem szerint, mindig kísérője. Vele egyidőben megszállta a sínylődő törzseket a cincérek közül a Pogonochaenís fasciculatüs D e g., utánuk a díszbogarakhoz tartozó Anthaxia quadripunctata L. és végül az elhaló csemeték ágaiban a Magdallá violacea L. talált költésre alkalmas helyet. A második példában a Műegyetem soproni karának botanikus kertjében tapasztalható lucfenyő törzsek fokozatos kipusztulásáról emlékezem meg. Ezek az eredetileg csoportokban vagy szegélynek telepített törzsek jelenleg 40—50 évesek. 1930 óta figyelem a csoportokon belül az egyes fák pusztulásának a menetét. A botanikus kert vezetősége mindent elkövetett, hogy a lúcok kiszáradását megakadályozza, de minden erőlködés hiábavalónak bizonyult, mert a lucfenyők halálának elsődleges oka a nem megfelelő termőhelyre való telepítés. A botanikus kert terüjete annakidején mezőgazdaságilag használt terület volt s valószínűleg ez a magyarázata annak, hogy a Fomes annosus nevü, a fenyők gyökerein élő Veszedelmes gomba is elszaporodott. Botanikus kertünkben több törzs huzamosabb ideig tartó elszáradását figyelemmel kisérve, általában a következő másodlagosan káros rovarokat figyeltem meg. Először gyérszámban a Sacchiphantes viridis R t z b. gubacsa található rajtuk, amely évről-évre sokasodik. Utána több esetben a Physokermes piceac Fern, lucfenyő pajzstetűt fedeztem fel. A következő stádiumban az élő ágakban a Callidium aeneum Deg. és à Pityiophthorus micrographies L., az elhalt vagy elhaló ágakban pedig á Caenopterü minor L. telepszik meg. A korona kiritkulása és lassú vörösödése már azt jelenti, hogy a szúk a törzset is