Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 8/1-4. (Budapest, 1943)

Trox Eversmanni Kryn. Pótharasztpusztán. (Coleopt. Scarab.) 1938 V. 21-én gyűjtöttem. Ez a legritkább Trox-faj Magyarországon. A Faunakatalógus csak Budapestről és Kalocsáról említi. Dr. Kaszab Zoltán. A Smerinthus quer eus a Budai hegyvidéken. Hazai S mer int húsaink közül a Smerinthus quercus keltette fel eddig legkevésbbé a lepidopterológusok érdeklődését. Míg tiliaere, ocellatara, populira vonatkozó megfigyelésekben a szakirodalom bővelkedik, a quercusra alig találunk utalást. Hazai irodalmunkban Abafi Aigner egy cikkén kívül más nyoma nincs. A budai hegyvidék tölgyerdeiben a Smerinthus quercus gyakori. A hatalmas, száraz levélhez hasonló lepke júniustól augusztusig található, nappal fákon, virágokon pihen, este gyakran jön a lámpához. A felnőtt hernyó augusztus—szeptemberben fiatal tölgyfákon, bokrokon él, főleg nyiltabb helyeken, utak, kőbányák mentén, tisztások szélén. Mimikrije kitűnő, a rágásnyomok nem szembeötlőek, így csak zöldes ürüléke vezet nyomára. A peterakó nőstényekre egyes helyek erős vonzást gyakorolnak, így ugyanazon a fán, sőt ugyanazon a kiálló ágon minden augusztusban megtalálható a magánosan élő hernyó. A harmincas években több, szabadban talált hernyó bábozódott nálam és a rákövetkező évben, június közepén kibújtak a lepkék. 1936-ban egy a Jánoshegyen talált 9 200 petét rakott, a 10 nap múlva kibújt hernyók azonban nem fogadtak el táplálékot és elpusztultak. 1938 június 17-dikén a Svábhegyen fogtam egy 9-t. Még aznap este 30 petét rakott, a rákövetkező két napon még 150-et. Ezután felboncoltam. Teste még körülbelül száz petét tartalmazott. Az első petékből 28-dikán bújtak ki a feltűnően nagyfejű zöld hernyók. Másnap már vedlettek, anélkül, hogy a tölgyfalombot megkóstolták volna. Csak a tojáshéjat ették meg félig. Negyven pete terméketlen maradt. Táplálékul a Quercus rohur fiatal hajtásait adtam nekik. Július 5-dikén másodszor vedlettek. Ezután vízbeállított tölgyfaágakon he-