Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 8/1-4. (Budapest, 1943)

derítette, hogy ez a faj az Adapsilia coarctata W a g a, amely a hazánk faunájára új Pyrgotidae családnak egyik jellemző képviselője. A Pyrgotidae család fajainak zöme az Óvilág tropikus és szubtrópikus vidékein él. A palaearktikus régióban mindössze 13 fajuk honos. E 13 faj közül is 12 Kelet-Ázsiában és Japánban él s csupán egy fajuk, az éppen szóbanlévő Adapsilia coarctata ismeretes Európából. Hazai előfordulása nem mondható meglepetésnek, sőt ellenkezőleg, éppen „várható" volt. Eddig ugyanis a palaearktikus Ázsián kívül Európában Oroszországból, Galíciából, Ausztriából és Észak-Olaszországból ismerjük. Ez a hazánk faunájára új faj őrszentmiklósról került elő, ahol az etikettek adatai szerint Sajó K ároly május (3 d\ 4 9 ) és szeptember (4 cT , 2 9) hónapokban gyűjtötte. A legutóbbi időkben a kalocsai jézustársasági Szent István gimnázium tulajdonában lévő T h a 1 h a m m e r-féle légygyüjteményben szintén találtam az Adapsilia coarctatanak 1 <S és 1 9 példányát Őrszentmiklósról. Az etiketteken a helységnéven kívül semmi más adatot nem találtam, de a kézírásból kétségtelenül megállapítható, hogy ezt a két példányt is Sajó Károly gyűjtötte s ő küldötte annak idején Thalhamme rnak. Életmódjuk, bár még meglehetősen hézagosan ismeretes, egészen sajátságos és a szárnypikkelynélküli légy-félék között majdnem egyedülálló. Ugyanis míg a vele rokon családokba tartozó fajok lárvái rendesen phytophagok, ritkábban kopro-, vagy saprophagok és ez utóbbi esetben alkalmilag karnivorok is, addig a Pyrgotidák lárvái lemezescsápú bogarak (Scaraboeidae), elsősorban a cserebogár-félék belső élősködői. Ilyen lárva életmód az acalyptrás Muscidák között mégcsak a Carnidák között fordul elő. Petéiket (esetleg már lárváikat?) sajátságos szerkezetű, hosszú tojócsövüket a szárnyfedő széttárása után az intersegmentalis hártyába szúrva juttatják be a gazdabogár testébe. A lárvák kb. egy hónap múlva bábozódnak be, miközben a lárvák a bogarat halálra kínozzák. A legyek csak a következő évben kelnek ki. Hendel, a Pyrgotidae család monográfusa a L in d n e r. munkában azt írja az imágók életmódjáról, hogy az afrikai és indiai fajok, a gyűjteményekben található példányok etikett-adatai szerint „éjjeli" állatok, ami érthető is, ha arra gondolunk, hogy gazdáik szürkületi állatok. Trópusokon sokszor fogták a Pyrgotidákat házakban mesterséges fénnyel. Annak ellenére, hogy a lepkészek