Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 4/1-2. (Budapest, 1938)

RENDSZERTANI TANULMÁNY A HAPLOTHRIPS GENUSRÓL. (THYSANOPTERA.) Készült a Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Állatrendszertani Intézetében. — (Igazgató : Dr. Dudich Endre egy nyilv. rendes tanár.) Irta: FÁBIÁN GYULA. (Érk. 1938. II. 21.) A Thysanopterák rendjének egyik, alaktanilag egységes, egyhangú csoportja a Haplothrips SERVILLE nem. A fajoknak általános testalkata nagyon hasonló. Hiányoznak a szembeötlő faji bélyegek, a legnagyobb példányok testhossza pedig alig két milliméter. Különösen a rokon fajok között nehezen vehetők észre a különbségek. Biztos meghatározásukat az ivari dimorfizmus és a himek fluktuáló variálása is igen megnehezíti. A nem fajainak egész irodalmát és a fajok leírását 1928-ig PRIESNER H. állította össze (6). Összesen harmincöt európai fajt dolgozott fel. Határozó kulcsot is szerkesztett a nőstények alapján. A monográfia megjelenése óta, az európai faunából még huszonhat uj fajt irtak le, PRIESNER (8, 9, 10,), JOHN, MALTBAEK, SCALON és* BAGNALL (1,2, 3,). PRIESNER 1930 óta sok északafrikai és kisázsiai Haolothrips fajt ismertetett. Az új faj leírásokkal kapcsolatban 1931-ben megjelent cikkében (8) áttekintést adott a teljessubgé.nus beosztásról. 1935-ben, az úgynevezett subtilissima-csoportról irt határozó táblát (9). Egy évvel később megjelent dolgozatában új bélyeget vezetett be a fajok jellemzésére (10). A fajok biztos elkülönítésére nézve, a legfontosabb megállapítása PRIESNER-nek, még az 1928-as monográfia anatómiai részében van (6 p. 46). Itt röviden azt jegyzi meg, hogy a Haplothrips fajokat a jövőben valószínűleg a <íc? armatúra genitálisa alapján lehet majd pontosan meghatározni. Három faj ivarszerveiről vázlatos rajz is van a munkában. Több más fajnál pedig a szövegben mond pár soros jellemzést a dMvar-