Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 4/1-2. (Budapest, 1938)

hama, Iliago, Tokio, Mianoschida és Nikko vidékén gyűjtött. 1891. végén hazautazott Németországba s Giessenben HESS professzornál „A lepkék általános biológiája" c. tárgvkörből magántanári képesítést szerzett. Egy féléven át előadta a giesseni egyetemen a „Vadászzoologia és erdészeti rovartan" c kollégiumot, majd 1892-ben megint Keletre utazott s főleg Kínában gyűjtött. Erre az időre esnek azok az érdekes és nagyfontosságú kutatások, melyek alapján SEITZ a palearktikus régió déli határát meghúzta. Egyévi docentura után SEITZ Frankfurt város állatkertjének igazgatója lett s ezt a tisztséget nagy lelkesedéssel és hozzáértéssel látta el 16 esztendőn keresztül. Ez alatt az idő alatt a frankfurti állatkert zilált anyagi helyzetét teljesen rendbehozta s a kert az ő igazgatósága alatt Európa egyik legnagyobb és legszebb állatkertjévé nőtte ki magát. 0 volt az első, aki Németországban állalkerli „roverházet" épített, melyben pompás Ornithoptera príamusok, Saturnia cynthiák és más pompás színekben ragyogó hatalmas trópusi lepkék repkedtek. Állatkerti igazgatósága alatt SEITZ magánvagyona is megnövekedett. 1908-ban nemcsak állásáról, de nyugdijáról is lemondva kedvenc városába Darmstadtba vonult vissza, hogy itt annál nagyobb intenzitással folytassa 1906-ban megkezdett nagy müvének a „Gross-Schmetterlinge der Erde" c munkának a sajtó alá rendezését 1893-tól 1902-ig SEITZ-et annyira lekötötte az állatkerti igazgatás munkája, hogy ez alatt az idő alatt legföljebb kisebb utakat tehetett. Így néhány alkalommal ellátogatott az Alpokba és Olaszországba. 1902-ben azután ismét nagyobb keleti gyüjiőufat tett, melynek során főleg a Nilgiri-hegységben és Ceylonban, majd pedig Egyplomban gyűjtött. 1903 és 1914 között minden évben ellátogatott Algírba, mely ország lepkefaunáját nagyon tüzetesen átkutatta. A világháború s az azt követő infláció ideje alatt SEITZ életében ismét hosszabb utazási szünet következett be. 1926-ban azután újból Braziliába utazott. Erről az útjáról irt jelentésében, amely a „Natur und Museum" c. folyóiratban jelent meg, azt irja, hogy ez volt az 57. nagyobb tengeri utja s hogy életében alkalma volt a Föld minden országában gyűjteni.