Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 3/1-4. (Budapest, 1938)

karja el. Szárnyaik jellemző bélyege a csaknem lekerekített, csúcsig érő sugársejt {cellula radialis), azonkívül 3 zárt és 1 nyitott könyöksejtje (cellula cubitalis), Lábaik (pedes), rendes alkotásúak. Egyes esetekben a középső comb visel három tompa fogszerű nyúlványt (0. spinipes I. tábla 30. rajz), máskor a középső comb csípőjén van hosszú tüske (0. reniformis I. tábla 21. rajzi Lábfejük (tarsus) görbe karmai (onichii) fogazottak. Potrohúk (abdomen) rövid nyélen, a köldökön (funiculus) függ a toron. Első szelvényük vagy hátrafelé fokozatosan kiszélesedő (Symmorphus subg.) vagy csaknem párhuzamos alkotású. E szelvénynek felső peremén egy, a hosszirányra merőleges varrat fut keresztül, melyet néha (Symmorphus subg.) hosszanti mély barázda szakít ketté. A második szelvény aboralis széle ritkán (Microdynerus subg.) hártyás peremmel bővült ki, hasoldali része pedig egyenes fofytatása az előző potrohszelvény haslemezének (0. parietum I. tábla 2 rajz), vagy vízszintes és függőleges része éles (0. callosus I. tábla, 3. rajz), vagy tompa- (0. ouiuentris 1. tábla 1. rajz) szögletű. E részt az egyszerűség kedvéért csak II. haslemeznek említem. Hasonló okokból a potroh szelvényeit is csak I, II ... V, szelvénynek nevezem. A potroh szelvényeinek számából az állat nemére tudunk következtetni. A nőstényeknek 6, a hímeknek 7 szelvénye látható. A párzókészülék. A hím párzókészülékét (armatúra genitalis I. tábla 18. rajz) legnagyobb részét két hatalmas teknőalakú külső fogó (18. rajz b) (válva externa) alkotja, melynek alapja chitingyűrűbe (annulus 18. rajz a) van beillesztve. A gyűrű külső oldalára erős izmok tapadnak, egy részük pedig átöleli a készüléket, úgyhogy az egészet a VI. szelvény haslemeznyúlványáról kiinduló izomköteg tartja. A homorú külső fogó felső (aboralis) vége egy hosszabb-rövidebb kihegyesedő tövisben (spina 18. rajz d) végződik. A külső fogó belső oldala kb. fele hosszúságában összenőtt a belső fogóval (válva interna^ 18. rajz c). A két pár fogó tőrészén belül ered a hosszúkás chitines lapát (spatha, 18. rajz e). A gyűrűjük (annulus 18. rajz a) mindig hártyás, gyengén chitines képződmény. Alakja változatos; majd kiszélesedett, úgyhogy a külső fogók egész tőrészét eltakarja, majd egész vékony és kapocsszerűen tartja azokat.