Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 3/1-4. (Budapest, 1938)

RENDSZERTANI TANULMÁNY A HAZAI KÜRTÖS DARAZSAKRÓL. (ODYNERUS LATR.) Irta : MÓCZÁR LÁSZLÓ KÉSZÜLT A KIR. MAGY. PÁZMÁNY PÉTER TUDOMÁNYEGYETEM ÁLLATRENDSZERTANI INTÉZETÉBEN. Igazgató; Dr. DUDICH ENDRE egyet. ny. r. tanár Dolgozatomban a Vespidae családba tartozó Odynerus-nem vagy kürtősdarazsak Magyarországon élő fajaival foglalkozom. Ezek rendszerét tettem tanulmány tárgyává, még pedig egyik igen jellemző és állandó bélyegük, az ivarszervük alapján. Az Odynerus nemre 1934-ben hívta fel a figyelmemet Dr. DUDICH ENDRE egyet. ny. r. tanár úr. Az idetartozó fajok külső alakjának egyöntetűsége, színezetük gyakori változatossága, határozó kulcsuk és a rájuk vonatkozó irodalmi adatok hiányossága nagyon megnehezítették első lépéseimet. Ehhez járult még az, hogy a korábbi szerzők legfontosabb céljuknak azt tartották, hogy minél több fajt írjanak le, figyelmen kívül hagyva mások leírásait s ezzel nagy zavart okoztak ebben a fajokban gazdag nemben. * Az Odynerus genust LATREILLE állította fel 1802-ben. Alapvető munkájában két, már előbb leírt fajt {Vespa muraria, V.spinipes) említ ebből a nemből. Körülbelül egy évtizeddel később HERRICHSCHAEFFER igen sok fajt írt le, sajnos azonban nem volt tekintettel még az addigi leírásokra sem, úgyhogy a rendszerben csak zavart okozott. Fajainak ma már legnagyobb részét synonymálták. WESMAEL (1883) az első, aki a nemet 3 alnemre osztja fel. Pár évvel később jelent meg LEPELETIER összefoglaló munkája, mely már 44 Odynerus fajt említ. 1852—56-ban SAUSSURE kiadja hatalmas háromkötetes monográfiáját a világ addig ismert összes darazsairól. 208 Odynerust sorol fel munkájában. Számos trópusi alnemen kívül könnyebb áttekinthetőség szempontjából felállítja az európai Odynerusokon belül a negyedik alnémet is. Sok rajza, színes táblái, aránylag részletes faj leírásai sok kétes fajt tisztáztak. SCHENCK, MORAWITZ, KRIECHBAUMER adataikkal, fajleírásaikkal ismét