Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 3/1-4. (Budapest, 1938)

5. O. ffuscipes Herr. Schaeff. O. îuscipes Herrich Schaeffer, Faun. Insect. Germ. 1883. p. 154. Rendelkezésemre egy példány sem állott. A faunakatalógus szerint Mehádián előfordul. A Nemzeti Múzeumban lévő 0. fuscipes-nek határozott példányok 0. allobrogusnak bizonyultak. A nőstény tora felül fekete, csápok szintén. Lábai fekete színűek, az elülső lábszár elől, és a lábfejek barnák. Szárnyak füstösek. Az I. II. és IV. szelvény fehéres szalaggal szegélyezett. A hím fejpajzsa kénsárga, az elülső lábszár külső oldala és a lábfejek elülső íze sárga színűek. Boreális faj. 6. Odynerus murarius L. Vespa muraria Linné, Fauna. Suec. 1746. Megvizsgált példányok : Kékes (2 cf )> $ $ : Sztridóvár, Kis-Pöse, Szalonca, Ünőkő, Felsőilosva, Pareng, Hadad, Abrudbánya, Németbogsán. H. cf 8--12. mm, $ 11—16. mm (I. tábla 8. rajz). — Feje valamivel keskenyebb, mint a tora, fejpajzsa szélesebb, mint amilyen hosszú, alul szélesen, de nem mélyen kikerekített. A nőstények pontszemei mögött két mély gödör helyezkedik el, tele barnás szőrökkel (I. tábla 24. rajz). Előtorának válla szögletes, utótorának homorulata durván átlósan ráncolt. — Ivarkészülékének (II. tábla 33, 34. rajz) oldalai hosszúkásak, párhuzamosak. A külső fogó középső része elől nem találkozik. A belső fogó felső lapja alján visszahajlott, sarka több chitinfoggal ellátott. Az alsó lap hasonlóan megnyúlt háromszögalakú, végén kihegyezett, szőrözete elszórt. Eszakeurópában élő, Középeurópáig lehúzódó törzsfaj. 6a. Odynerus murarius niduator Sauss. 0. niduator Saussure, Etűd. fam. Vespid. III. Masar. 1856. p. 189. Syn.: 0. murarius var. nidulator Saussure. Csáptő elülső oldala sárga. Egyébként megegyező a törzsfajjal. Előfordulásának zöme Déleurópára esik, onnan nyomul fel Középeurópába. Hazánkban nem ritka. Több fészket találtam Tiszakeszin. Elterjedése után az 0. murarius déli alfajának tartom.