Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 3/1-4. (Budapest, 1938)

lékéről is.* Hazánkban sok helyről ismerjük, de mindenült csak egyes példányokban gyűjtötték, magam 45 év alatt csak egyetlen példányát fogtam. Egyedül STILLER VICTOR említi Szeged környékéről, ahol korhadó fűzfatörzsön nagy számban találták. (Entom. Nachrichtenblatt, 1930, IV., p. 7.) Ha a németországi coleopteologusok egy-egy példányt fognak belőle valahol, azonnal sietnek közzétenni, hogy milyen nagy ritkaság került birtokukba. Annál feltűnőbb, hogy ez a „ritkaság" kedvező körülmények között minden képzeletet felülmúló mennyiségben elszaporodhat, mint azt a mult évben a Szikrában tapasztaltam. A mult év májusának végén három napot töltöttem PEREGI ISTVÁN dr. barátommal az alpári határban, a Tisza mellett elterülő Szikra nevü erdőterületen. Már az első két napon is hálómba került egy-egy perlata s igen nagyra voltam velük, de amit az utolsó napon tapasztaltam, azt még álmomban sem tudtam volna elképzelni. ANTAL erdőőr kivezetett bennünket egy — becslésem szerint 4—5 hold terjedelmű irtásba. A sarjak alapján könnyű volt megállapítani, hogy az egész állomány kőrisfa (Fraxinus exelsior) volt. itt már a legelső tuskón hemzsegett a perlata; legalább 200—250 példány kergetőzött a forró napfényen. Gyönyörű bársonyfekete alapszínükből élesen kikülönülő ezüstfehér foltjaik csak úgy ragyogtak a nap sugaraiban. Az erdőőr pár lépéssel előbbre járva, talált egy hatalmas kb. 120 cm. átmérőjű tuskót, amelyen a Mordella perlata-k valósággal ülést tartottak. Amerre csak néztünk, mindenütt nyüzsgött a „ritka" bogár. A tuskók felülete úgy át volt lyukgatva, mint a rosta, rágás rágás mellett; sokszor alig papírvastagságú fal választotta el őket egymástól. A lyukakban is igen sok példány tanyázott, de tele volt vele a tuskók között nőtt virágzó szederinda is. Egyetlen hálózásból egy gyüjtőüveget lehetett megtölteni bogárral. A legszerényebb számítás szerint, ha minden tuskóra csak 200 darabot számítunk (pedig némelyiken ötször ennyi volt) milliókra becsülhetjük a bogarak számát. STILLER megemlíti, hogy egy hét múlva már nyomát sem találta a bogárnak, PEREGI barátom az idén is meglátogatta a Szikrát, de ő sem talált már hírmondót sem. HAJÓSS JÓZSEF. *(Eddigi lelőhelyei alapján Sybilla-typusú fajnak volna tekinthető. Valószínűleg nem kőzet-indifferens Sybilla-typusú faj, amely csak bÍ7onyos oekologiai körülmények között tud nagyobb menyiségben tenyészni, ennek következtében csak kevés helyen találták meg s emellett még valószínűleg sajátos gradációt is mutat. — A szerk.