Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 3/1-4. (Budapest, 1938)

sokféle névvel illették a formagazdag és rendkívül változatos szerv egyes részeit. Ennek következtében az idők folyamán az elnevezésekben oly nagy zavar állott be, hogy bizonyos esetekben a homologizálás majdnem lehetetlenné vált. Szerencsénkre 1900-ban ZANDER értékes dolgozatában állítja össze és homologizálja az addigi elnevezéseket. Itt közlöm a táblázatát (12. oldal) és utána hozzáillesztem az 1900 óta megjelent hymenopterák párzószervével foglalkozó főbb művek elnevezéseit is. ZANDER táblázatán a válva externa és a válva interna rovatát, a logikus sorrendnek megfelelelően, kicseréltem. Az 1900 és 1914 közti idevágó irodalmat BOULANGÉ (1914. p. 260) sorolja fel. Célom az volt, hogy a táblázatomban minél több családot szerepeltessek, így az egyes részek azonosságának kérdése sokkal világosabbá válik. Az Odynerusok párzókészülékével először DUFOUR (1841) foglalkozott (0. reniformis). Rajzát ANDRÉ (1883) átvette, de semmi megjegyzést sem fűzött hozzá. ZANDER (1900. p. 465) az 0. parietum párzókészülékét tárgyalja. A cardot (gyűrű) gyenge hasoldali félgyűrűnek tartja, a fogókról pedig a következőket írja: „Válva externa análisan hosszan kihúzott, mediális fala a Vespdkhoz hasonló", vagyis „a közép felé egy erősen differenciált, szőrözött falba megy át." Penísének „csőszerű fokozatosan erősbödő fala és orális nyúlványa" van. Az ondóvezetőről (ductus ejaculatorius) azt írja, hogy egy ,,szűk cső, mely a penisen át húzódik" Tehát ő is annak a búvárok által általánosságban elfogadott iránynak a képviselője, akik a lapátot (spatha) nevezik penísnek és nem az ondóvezető végső szakaszát. SCHULTHESS- RECHBERG (1928. p. 100) egy középafrikai kürtősdarázs (O. hyacinthae Grib.) párzókészülékét rajzolta le távlati rajzban, az egyes részeket el is nevezi, de többet nem ír róla. Terminológiáját nem vettem át egyrészt azért, mert a szájszervekre már lefoglalt kifejezéseket használja és én helytelennek tartom két teljesen különböző eredetű és alkatú szervrészek hasonló elnevezését, másrészt, mert az általánosságban használt kifejezéseket sem veszi figyelembe és teljesen önkényes elnevezéseket alkot. RENGEL 1917-ben leír egy hermaphrodita kürtös darazsat (0. callosus), 1926-ban pedig LEININGER említ egy gynandromorph kürtös darazsat (0. reniformis). BECKER (1930. p. 28) hasonlóan megvizsgált egy gynandromorph Odynerust (Symmorphus fuscipes H. Sch.), melynek jobb testfele hím, bal pedig nőstényjelleget mutatott. A potrohban ennek megfelelően megtalálta a fulánk és az ivarkészülék féloldali korcs részeit. Ugyanebben a dolgozatában (p. 20.) foglalkozik egy rendes S. fuscipes ivarkészülékével. A lapátot ő is penzsnek nevezi, a külső fogót branche du forceps-nek, a