Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 3/1-4. (Budapest, 1938)
Fam : Hypochthoniidae . 2. Hypochtoniella pallidula (C. L. KOCH). A Hypochthoniidae család első magyarországi képviselője ez a faj. Az eddig ismert középeurópai páncélosatkák között egyedül ebben a családban fordul elő a hátpáncélnak egy vagy több szelvényre emlékeztető feltagolódása, más csoportokban csak lárvaalakban vagy nymphaalakban észlelhetünk ilyen szelvényezettségre emlékeztető páncél-tagozódást. A család fajai szervezettségükben nem sokkal állnak fölötte az előbbi családnak. A szóbanforgó faj hátpáncélján két harántbarázda található, az elülső barázda azonban meglehetősen elmosódott és a középvonalban nem ér össze. Európában eléggé elterjedt faj. Főképen a nyirkos erdei avart és a nedves mohát kedveli, de nagy példányszámban megfigyeléseim szerint seholsem található. A génusz és a faj a magyar faunában új. Termőhely: Zebegény. 1936. V. 16. Gyűjtő: MÓCZÁR. 3. Brachychthonius laetepictus BERL. Ez a faj a genusz többi fajával együtt a moha-biotopokra jellemző. A legkisebb testnagyságu páncélosatkák közé tartozik, hossza (tejsavval duzzasztott állapotban !) a 200 mikront nem igen haladja túl. A hysterosoma zömök, lekerekített négyzet-, vagy téglalap-alakú, közepén egymáshoz közel két harántbarázda halad. A faj egyetlen magyarországi példányát WILLMANN, német acarologussal is felülvizsgáltattam. WILLMANN felhivta figyelmemet arra, hogy az érzéksörték mögött található két erősen fénytörő dudor valószínűleg azonos azokkal a ,,szemekkel," helyesebben pigmentfoltokkal, amelyeket GRANDJEAN (2.) a család egy másik génuszában, a Heterochthonius génuszban fedezett fel. A Heterochthonius génusz mellett a Brachychthonius génusz az egyedüli a páncélosatkák között, ahol eddig ilyen képleteket ismerünk. A fajt eddig csak Olaszországból és Németországból ismerték. A génusz és a faj a magyar faunában új. Termőhely : Kőszegi hegység, 1936. IX. Gyűjtötte: Az Egyetemi Állatrendszertani Intézet gyűjtőkirándulása. Fam : Malaconothridae. 4. Malaconothrus egregius BERL. Olaszországból és Németországból ismert nedvességet kedvelő faj. Tőzeglápokban, forrásmohában elég gyakori, ritkábban nedves talajú erdők avarjában található. A génusz és a faj a magyar faunában új. Termőhely: Bátorliget, 1936. VII. 17. Gyűjtők: KASZAB és PÁTKAI.
