Dr. Szent-Ivány József szerk.: Folia Entomologica Hungarica 3/1-4. (Budapest, 1938)

A magyar páncélosatkaíauna kutatlanságával szemben a szomszédos faunaterületek néhány része, igy elsősorban Németország és Olaszország aránylag a jól átkutatott területek közé tartozik, sőt újabban a páncélosatkák több más helyen is élénk vizsgálódás tárgyát képezik. Hogy ennek az atkacsoportnak kutatása az utóbbi időben annyira fellendült, két körülménynek köszönhető. Az egyik az, hogy a páncélosatkák a különböző talajokban nagy egyén- és fajszámban találhatók; a másik, hogy a modern biotopkutatásban, külünösen a statisztikai vizsgálatokban előbb említett nagy egyénszámuknál fogva a legfontosabb csoportot képezik. Ez a két körülmény hozta magával, hogy az utóbbi időben egyrészt a talaj biológusok, másrészt a bicönozisok quantitativ kutatói mind nagyobb és nagyobb figyelmet szentelnek a különböző talajokban és talajbiotopokhoz hasonló más biotopokban élő páncélosatka-faunáknak. A csoport aránylag kevésbbé kikutatott volta azonban természetszerűleg azt hozza magával, hogy a vizsgálatok legnagyobb része még ma is az állatok rendszerét és faunisztikáját igyekszik tisztázni, általánosabb szempontokat kereső kutatásokra ez a csoport ma még nem eléggé érett. Természetes, hogy a magyarországi páncélosatka-fauna kutatásának ma még szintén a faunisztikai szempontokat kell elsősorban szolgálnia, mert mindaddig, mig faunánk hozzávetőleges állományát meg nem állapítjuk, korai lenne általánosabb célú vizsgálatokkal kísérletezni. Elsősorban faunisztikai és rendszertani célokat tűztem én is magam elé, mikor a magyarországi páncélosatkaíauna kutatásához fogtam, ilyen irányú jelen közleményem is, amelyben néhány Magyarország faunájában uj páncélosatkát ismertetek. Fam : Eulohmanniidae : 1. Eulohmannia Ribogai (BERL.) Az acarologusok mai felfogásai szerint a legprimitívebb szervezetű páncélosatka. Felfelé a páncélosatkák egy kevéssé ismert és vitás rendszerezésű csoportjával : az u. n. Lohmannía-atkákkal van közelebbi rokonságban, másrészt bizonyos hasonlóságot mutat a Nanhermanniidae család fajaival és a mozgatható törzsű Ptyctyma páncélosatka csoporttal is. WILLMANN legújabb rendszerében (7) ezt a családot a Nanhermanniidae családdal együtt Diagastres subcohors néven foglalja össze az Aptyctyma cohors többi családjával: a Singastres subcohorssal szemben. Maga WILLMANN is elismeri, hogy ez az