Csiki Ernő szerk.: A Magyar Rovartani Társaság Közleményei, Folia Societatis Entomologicae Hungaricae 2/1. (Budapest, 1929)
fordulnak elő, és pedig elválasztó és felszívó sejtek, amelyek a megemésztésre és a felszívódásra alkalmassá vált anyagok mennyisége szerint fejtik ki tevékenységüket. A középbélbe került emésztő váladékot körülburkoló, u. n. peritrophicus hártyának (membrana peritrophique, Balbiani) előfordulása a Buprestidak megvizsgált fajainak középbelében is megállapítható. Szerkezete lemezes, kocsonyás hártya, mely a középbél tartalmát burkolja körül. A peritrophicus hártya és a középbél hámsejtjei között szabad tér észlelhető. Morphologiai és genetikai keletkezésére nézve a kutatók véleménye eltérő. Gorka Sándor álláspontja szerint: »a peritrophicus hártyának az a feladata, hogy a középbél perisztaltikus mozgása segítségével a beléje zárt anyagot lassan a bél hátsó része felé juttassa, e közben pedig lehetővé tegye, hogy közte és a középbél hámrétege között levő emésztő nedvek ugyancsak a peristalticus mozgás közreműködésével összekeveredjenek^ 1 ). A Buprestidak középbelén végzett vizsgálataim keretében olyan jelenségeket, amelyek a Buprestidak peritrophicus hártyájának élettani működése szempontjából a Gorka Sándor felfogásától eltérő eredményre vezethetnének, — megállapítanom nem sikerült. A korábban előadottakban már emiitettük, hogy a hámsejtek, elválasztó tevékenységük közben fokozatosan elpusztulnak. Az ekként tönkrement sejteket a szervezetnek pótolnia kell, s azt a működését rege nerati ónak nevezzük. A regeneratiós folyamat a hámréteg alapi területén, a gyűrűs izmokba beiktatott, u. n. h á m p ó t ló telepekből (= regeneratiós krypta, Drüsenkrypten), illetőleg az abba beiktatott anyasejtekből (Frenzel: Epithelmutterzellen) indul ki. A hámpotló telepek alakja a rovarok különböző nemeinél, a legtöbb esetben más és más. Számos búvár — igy Léger 'és Dubo s q (1902) — megfigyelése szerint a bogarak lárváinál a csira-telepek alakja egyszerűbb, mint a kifejlődött bogárnál, viszont azonban az ezzel ellentétben álló megfigyelések sem ritkák. A Buprestidak középbelében a hámpótló telepek szövettani szerkezete a következő : A hámpotló telepek legkifejletteb typusait a középbél középső részein találjuk, mig attól kétoldalt eső részei felé nagyságuk fokozatosan csökken, de mindenütt vakbélszerü kitüremlést alkotnak. A regnerálódás különböző szakai szerint alakjuk változó. A legtöbb esetben, nyugalmi állapotban, a középbélbe való benyilásuk helyén, kissé befüződöttek, középső tájukon érik el legnagyobb vastagságukat, mig a basalis részükkel ellenkező oldalon, — vagyis a hámpótló telepek fenekén, — ürkerctük ismét csökken. Mindegyiket 1 Gorka Sándor: Experimentelle und morphologische Beiträge etc. p. 304-309.
