Csiki Ernő szerk.: A Magyar Rovartani Társaság Közleményei, Folia Societatis Entomologicae Hungaricae 2/1. (Budapest, 1929)

az előbélbe nyílnak, hanem minden esetben közvetlenül a középbéllel állanak összeköttetésben. A Dufour által feltüntetett sima függelékekre azonban nem voltam képes rátalálni. Amikor azután módomban állott Capnodis tenebrionis-t is boncolni, reájöttem, hogy Dufour-nak eme szerv létezésére vonatkozó megállapítása tévedésen alapszik. A tévedés magyarázata a következő: Dufour — miként emiitettem, — a tort nem boncolta fel. Az előbéllel parallel haladva, — annak jobb és bal oldalán két szervet látott a tor alá nyúlni, s ezeket a rendkívül finom alkotású szerveket azután, — nyilván anélkül, hogy azt észrevette volna, — boncolás közben elszakította. Az elszakítás előtt, a bélcső egy-egy oldalán helyet foglaló, a rajzon b. és c.-vel jelölt szerveik, végeikkel egymással összeköttetésben állottak. Az elszakítás után az egyik szerv, — a c-vel jelölt, — összefüggésben maradt a bélcsővel (nem ugyan az elő, — hanem a középbéllel), — a mirigyszerü, C-vel jelölt szerv leszakított része azonban a tor alól nyúlt ki. Ha Dufour a tor boncolására is vállalkozik, — a szerv elszakitására maga is azonnal reájön, mert megállapíthatta volna, hogy az semmiféle bélrésszel többé nem áll már összefüggésben, s a torban helyet foglaló izomzat között elszakítva, szabadon fekszik. Annak magyarázata pedig, hogy az egyik szervet sima felülettel tüntette fel, a másikat pedig hólyagos szervnek rajzolta, — abban rejlik, hogy a kérdéses mirigyeknek — fajonként váltakozó terjedelemben, — csak az egyik része tubulosus, —• mig ellenben a másikon, — a rövidebb részen, kitüremlések nincsenek. Megállapításom szerint a kérdéses mirigy semmiesetre sem nyílik az előbélbe, hanem az, — mintegy a középbél folytatásaként — a torban szorosan az előbélhez simulva, azzal parallel halad, s a tor adoralis részénél, — legtöbbször kisebb hurkot alkotva, — ér véget. A középbélen lévő s most említett két vakbélszerü, mirigyes kitüremlés hossza általában megegyezik az előbél hosszával; az eltérés a kettő között, szabály szerint, igen jelentéktelen. Szerkezetére nézve egy közös csőrészből és arra települve, füzéralakot képező ugyanolyan kitüremlésekből áll, mint aminők a középbélen is észlelhetők, mindazonáltal az egyes kitüremlések amannál jóval határozottabb alakot öltenek. — Minden egyes kitüremlés körte-alakú tartályt formál, amelyek különböző, de rendesen nagy számban csoportosulnak, és állanak összeköttetésben az emiitett, közös csővet alkotó tartállyal. A mirigy kitüremlései a középbél elülső részén rendesen nem szűnnek meg, hanem annak kezdeti szakaszát mintegy befedve, a bélfalon, többé-kevésbbé mélyen nyúlnak le. A sürün egymás mellé sorakozó kitüremlésektől ugy maga a mirigy, mint a bélfalnak azzal borított része, bolyhos felületűnek látszik. A kitüremlések azonban a mirigyet nem boritják végig, hanem annak szabályszerint csak